A történetet a fészbúkról már sokan ismerik. Márkón egy feldühödött férfi a hírek szerint rendszeresen ütötte-vágta a kutyáját, hol puszta kézzel, hol fahusánggal. Erről videó is készült, látni, ahogy a fiatal komondor sírva, sikítva próbál menekülni előle.
A felvétel eljutott az ajkai Vahur Állatvédő Egyesület vezetőjéhez, Antal Laurához, aki a késői óra ellenére nem habozott cselekedni, hiszen erre tette fel az életét. A kutyamentés azonban egészen elképesztő fordulatot vett az éjszaka kellős közepén, miután az állat gazdája (vagyis kegyetlen kínzója) rendőröket hívott.
Laurával együtt más állatmentő szervezetek tagjai is megjelentek a helyszínen és befogták, kocsiba rakták az időközben az utcára keveredett kutyát. Fontos, hogy nem tették be a lábukat a gazda udvarára, nem követtek el birtokháborítást, nem mostak be kettőt a tulajdonosnak, bár alighanem viszketett a tenyerük. Szóval kutya a kocsiban, biztonságban, indulhattak volna a menhelyre, de a veszprémi rendőrök közbeléptek. Csubit – mert így nevezik – vissza kellett adniuk a gazdának (mit kaphatott utána a nyomorult!), az állatmentőket pedig begyűjtötték. Hajnalban, azonnal, hogy ne csak abszurd, de igazán félelemkeltő is legyen. A késő délelőttbe nyúló rendőrségi kihallgatást helyszíni szemle előzte meg. Ez Laura autójának tüzetes átvizsgálását jelentette, miután két órán keresztül ülnie kellett a kocsiban az egyik út menti benzinkútnál, és közben semmit nem mondtak neki.
A hír kora reggel végigszáguldott a neten, kellő felháborodást keltve kutyások és nem kutyások köreiben egyaránt. Aztán délután valamikor megtörtént a száznyolcvan fokos fordulat, Laura rendőri kísérettel (persze nem az éjszakai intézkedők voltak) tért vissza a márkói házhoz, hogy a kutyát magával vigye. Csubival először orvoshoz rohant, pedig akkor már vagy húsz órája talpon volt. Komoly sérülései szerencsére nincsenek, a komondorbunda jól tompítja az ütéseket, de a lelke… Akinek van kutyája, érti mire gondolok.
Hogy most mi lesz, nem tudni pontosan, mert a gazda vissza akarja kapni Csubit. A történet az állattartás szabályainak és a hatóság hozzáállásának minden fogyatékosságát bemutatja, de nem csak azt, hanem az internet világát is: valóságos kommentcunami bontakozott ki a közösségi oldalakon és a hozzászólások nagy része épp annyira elkeserítő, mint maga az éjszakai krimi. Vért kívánnak, fenyegetőznek, bosszúra szomjaznak a kommentelők és ha tudnák, ki a gazda, talán nem is úszná meg ép bőrrel. A legijesztőbb azonban az volt, hogy valaki felismerni vélte az elkövetőt, egy márkói férfit, akinek a profilképét ki is posztolta a történethez. Csakhogy az illetőnek köze nem volt az ügyhöz, a kutya sem az övé. A posztoló később levette az oldalról a téves infót. Rossz belegondolni, mi történhetett volna, ha netán utoléri a vérszomjas „társadalmi igazságszolgáltatás”. Volt már ilyenből emberhalál.
Tanulság? Egyrészt hatósági szigorral, másrészt hatósági segítséggel, nem mellesleg szívvel, ésszel, emberséggel kellene kezelni az állattartás és a bennünk bízó állatok ügyét. Nem annyira bonyolult ez. Vagy igen?
