Örömet szerzett egész életében, egyszerűbben: tanított. Cz. Tóth Hajnalka hol könyvekkel, hol tűvel, hol zenével, hol szavakkal a kultúra követe. Jubileumi kiállítása egykori munkahelyén, a Pannónia Könyvtár nagytermében 13-ától látogatható.
Ironikusan Kállai Ferenc gátőrös, szállóigévé lett mondatával kezdhetném az írást: 1976-ban ismertem meg Cz. Tóth Hajnalkát. A Dimitrov (volt megyei művelődési központ) folyósóján feltűnő jelenség volt, dús szőke kontyával, kék szemével. Folyton sietett, cérnákkal, vásznakkal és könyvekkel teli táskákat cipelt. Könyvtárosként dolgozott Balatonalmádiban, esténként díszítőművészeti tanfolyamra járt a Zámbó István vezette híres kórusba. Közben nevelte kisfiát, aki mára nemzetközi hírű zeneszerző (Pacsay Attila nevéhez fűződik a 2007-ben Oscar-díjra jelölt Maestro című animációs rövidfilm zenéje – a szerk.). Olyannyira érdekelte a népdíszítés, hogy a Bakony és a Balaton-felvidék kincseit kezdte gyűjteni, rendszerezni, tanulmányokban összefoglalni.
Nem sok kézügyességem lévén áhítattal figyeltem a keze alól kikerülő terítőket, párnákat, gallérokat. Az úgynevezett keresztszemes hímzésben jó voltam, talán ezért tetszett az összes öltéstechnika közül a leginkább. Hajni szépeket készített ezekből is, de amit igazán csodáltam, az a fehér úrihímzés volt. Hogy az ország megismerte Veszprém megye fehér úrihímzéses kincseit, az Cz. Tóth Hajnalkának köszönhető.
Az egyik legrégibb magyar hímzésfajta nevét is onnan kapta, hogy főnemesi ifjak kelengyéje készült ezzel a technikával, innen került a polgári világra és a templomokba. Hogy elképzelhető legyen, mennyi tudás, türelem, szorgalom szükséges ehhez: egy fehér hímzéses oltárterítő 720 óra alatt készül el…
Hajni számára a népművészet nem életmű öltésekben. Miután a hagyományos közösség tagjai gyakran együtt találták ki, formálták a tárgyakat, amelyeket nem mellesleg széppé tettek, természetesen közösségekben dolgozott ő is: Almádiban 1976-tól, Veszprémben 1979-től vezette a hímzőkört. Nyugdíjasként Varrótű Tanoda néven nyitott műhelyt. A felnőtt szakkör mellett 8-10 éves gyerekekkel díszítettek. A kicsik kedvéért tanulta meg a tojások írását és karcolását és a gyöngyfűzést is. Amit utána a kor igényeihez igazítva viseletté formált. Ebben is a klasszikus népművészet érhető tetten, hiszen annak idején a tárgyakat rendeltetésüknek megfelelően használták, nem kiállították.
Hajni zirci szűrmintával készült kabátja vagy gyöngymunkái ifjú hölgyeket csinosítanak. Hasonlóképp a Csopak Borrend egyenruhájához, amelyet Veszprém megyei szűrmotívumok felhasználásával tervezett: lefelé enyhén bővülő ujjú, bokáig érő állógallérral készült hímzett gyapjúposztóból köpenyük.
Ugyan néhány nap csúszással, kerek születésnapi évfordulóján jubileumi kiállítással köszöntik Cz. Tóth Hajnalkát Almádiban. Volt már életmű-kiállítása a Pesti Vigadóban, számtalan a Dunántúlon, de ezek a remekek most „otthon”, egykori munkahelyén láthatók a falakon a boldogság madaraival. Sok kultúrában a szeretet, a szépség, a nagyszerűség és a halhatatlanság szimbólumaként ismert páva jelentős szereplője a magyar népi kultúrának, így Cz. Tóth Hajnalka tűvel alkotott életművének is.
Legfontosabb díjai:
2016 Aranykoszorú díj, Népművészeti Egyesületek Szövetsége
2015 Arany Oklevél XVI. Élő Népművészet
2010 A népművészet mestere
2010 Gránátalma díj
2005 Életfa Alkotói díj, Magyarpolány
Fotók: a szerző
