Megint itt hagyott minket egy Ember. Sokunk számára váratlanul, hisz nemrégen még beszéltünk vele, összefutottunk egy rendezvényen, váltottunk vele néhány szót a Séd partján, ahol gyakran sétált a férjébe karolva. Ők ketten olyanok voltak, mint a borsó meg a héja. És Ági nincs többé. Dr. Kolaj Ágnes tiszti főorvossal egy hiteles, felkészült és humánus szakember, a klasszikus népegészségügy egyik utolsó képviselője távozott.
Amikor rá gondolok, a mosolya jut eszembe legelőször, a lényéből áradó derű és a végtelen optimizmusa. Mintha soha semmi nem esett volna nehezére, mintha mindig mindenben talált volna valami szépet, örömtelit. Bárhol, bármikor találkoztunk, jó volt a közelében lenni. Az udvarukban nyíló virágokról, a zöldellő vagy épp hóborította fákról és bokrokról sok képet megosztott a közösségi oldalán. Ez volt az ő édenkertje, amelyben – immár néhány éve nyugdíjasként – nap mint nap gyönyörködött.
Hogy beteg volt, aztán meggyógyult, majd a kór újra megtámadta a szervezetét, csak kevesen tudták. Nem beszélt róla. A maga visszafogott módján, szinte észrevehetetlenül, ugyanakkor határozottan és kőkemény elszántsággal dolgozott a gyógyulásán. Együttműködőn, pontosan és mosolyogva, ahogyan a munkáját is végezte.
A KÖJÁL és az ÁNTSZ sosem tartozott a népszerű intézmények közé. Az élelmezés-egészségügyi osztály és az ott dolgozó felügyelők meg főleg nem voltak a vendéglősök, a boltosok és az üzemi konyhások kedvencei. Dr. Kolaj Ágnes tiszti főorvos azonban bárhol megjelent, sokat javított a renomén. Udvarias volt és határozott, gyorsan döntött, de soha nem hatalmaskodón vagy erőt fitogtatva. Ha problémát talált, a megoldásra is tett javaslatot. Ha működést kellett felfüggesztenie, a hiányosságok megszüntetése után soron kívüli ellenőrzést rendelt el, és engedélyezte az újranyitást.
A hivatását nem csak szerette, de értette is. Tőle ügyfél nem távozott mindenre kiterjedő tájékoztatás nélkül, hozzá az ügyfélfogadási időn kívül is be lehetett jutni. Nem basáskodni akart, hanem segíteni, mert pontosan tudta, hogy az élelmezés-egészségügyi biztonság a „végeken” áll, vagy bukik. Zöldséges vagy főorvos – nem számított neki az efféle rang. A problémát látta csak, amivel megkeresték és a megoldandó feladatot.
Az embersége és a tudása legjavát adta akkor is, amikor már az egészségügyi igazgatásban bizonyította rátermettségét, nagymesterként mozogva a sűrűn változó jogszabályok útvesztőiben.
A beosztottait kollégaként kezelte és megbízott bennük. Nem érezte sértőnek az ellenvéleményt sem, hagyta őket önállóan dolgozni, de azonnal ott volt, ha szükségük volt rá. A szeretve tisztelt főnök portréját róla lehetne megrajzolni és az egykori munkatársak így fognak rá emlékezni mindig. Férje, gyermekeik és az épp csak egy hónapos kis unokája mellett ők és sok barát, ismerős is gyászolja az Embert, aki magával vitt egy léleknyi jóságot a világból. A világunkból, ahol egyre nyomasztóbbá válik az empátia, a becsület és a tisztesség hiánya. Dr. Kolaj Ágnes temetése június 16-án, csütörtökön 15 órakor lesz a Vámosi úti temetőben.
Kép forrása: családi kép
