Olvasom, hogy Magyarország a 4. helyen áll a világon a leginkább elhízottak listáján. Az orvosi portál egy 2018 májusi kutatást említ, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adataira hivatkozik amikor arról ír, hogy a felnőtt magyar lakosság körében feltűnően nagy az elhízás mértéke, minden harmadik magyar elhízott.
Ami önmagában nem lenne baj, ha a túlsúly nem állna összefüggésben a szív- és érrendszeri betegségekkel (magas vérnyomás, szívinfarktus, stroke, 2-es típusú cukorbetegség). Sőt, okozója lehet számos daganatos betegségnek és ízületi kórkép kialakulásának, mindemellett okozhat alvási és légzésproblémákat, epekövet és depressziót is.
Elhíztunk?
Tudták, hogy napi 100 kcal feleslegesen bevitt tápanyag évi öt kilogramm súlynövekedést jelenthet?
Aztán olvasom a szakportálokon, hogy a megkérdezett magyarok 67 százaléka a munkán kívüli szinte semmilyen aktív mozgást nem végez, pedig ajánlott heti 150 perc enyhe fizikai aktivitás (sportolás). Tavaly a nők 32, míg a férfiak 23 százaléka (azaz minden harmadik nő és minden negyedik férfi) nem érte el ezt a szintet. Ez szintén elhízáshoz és betegségekhez vezet.
Ki az, aki ne szeretne minőségi életet élni, gyógyszerek, nyavalyák nélkül? Ki ne szeretne a gyermeke esküvőjén, az unokája születésénél egészségesen ott lenni? Ki ne szeretne 40–50 felett is reggelenként fitten, itt fáj, ott fáj érzés nélkül kipattanni az ágyból? De ugye ez a XXI. század, nincs idő, sok a munka, ott a gyerek, a háztartás, a fusi, a másodállás, egyébként is drága a kondibérlet, nem bírják az ízületek, hadd legyen már meg a hétvégi „döglés”, pihenés. Mit lehet tenni, ha csak 24 órából áll egy nap? Ugye sokunknak ismerős a sok vélt, vagy valós indok?
Az alábbiakban nem valamiféle önjelölt fitnesz-prófétaként szeretnék itt fellépni, nem is a manapság annyira divatos „motivációs trénerként”! Nem, mert közel sem vagyok egyik sem és azért sem, mert ilyenekre én sem adtam régebben. Csak tippet kívánok adni, szeretném megosztani a tapasztalataimat!
Természetjárás
Reneszánszát éli egy olyan „sportolási” forma, amely sem pénzt, sem profikat megszégyenítő kondíciót, de még csak sok időt sem igényel. Az utóbbi években az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően könnyen elérhetővé vált a szervezett természetjárás, a túrázás. Egyre több a jó szakember, aki ilyen-olyan formában foglalkozik a természetjárás régi és új szerelmeseivel.
Mi kell a túrázáshoz?
Jó az idő, hála az égnek a télből már kifelé megyünk, kacsintgat a tavasz. Aztán kell még erdő, hegy, mező, természet a maga csodáival!
Szerencsések vagyunk, mert Veszprémből bármely irányba is indulunk, 10 perc autózást követően máris a természetben találjuk magunkat. Bakony, Balaton-felvidék mind-mind egy csoda, sőt, a környék legszebb parkerdői, a Gulyadomb és a Tekeres-völgy is itt vannak közvetlenül a város mellett.
Végezetül szükségünk lesz még egy kényelmes túracipőre, esetleg egy túrabotra, egy kis hátizsákra és heti legalább 2–3 óra szabadidőre.
Magányosan, vagy csapatban?
Túrázni mehetünk egyedül, vagy szervezetten. Jómagam inkább a szervezett túrákat részesítem előnyben, mert sok új emberrel ismerkedhetek meg, a túravezetőknek köszönhetően pedig sok, számomra eddig ismeretlen tudásanyagot szerezhetek, trükköket sajátíthatok el. Kezdőként az internetet böngészve hamar a bőség zavarával találjuk magunkat szemben, és ha rosszul választunk, akár akkorát csalódhatunk, hogy egy életre elpártolunk a szervezett túrázás örömeitől.
Én most ebben kívánok mankót adni, ajánlani az általam már megismert, kipróbált vezetőket, túrákat, csoportokat, egyesületeket, módokat.
Hogyan és hova?
A természetjárásnak, túrázásnak több válfaja létezik. Van a klasszikus forma, mikor egyesületek, túravezetők meghirdetnek egy eseményt, például a Római-fürdőhöz, a Gulács csúcsára, stb. Ezeket a termeszetjaro.hu oldalon, vagy a Facebookon található túraoldalakon lehet nyomon követni. Határozottan ajánlom például a csopaki Balaton-felvidék túraoldalt. Az egyesület vezetője igazán látványos, felejthetetlen túrákat szervez, szinte a teljes szezont lefedve, végig a Balaton-felvidék látványosságait körülölelve. A meghirdetett események hamar be szoktak telni éppen a professzionális minőség, vezetés miatt. Idősebb korosztálynak lehet vonzó, és tényleg nem nagy pénzből elérhető, szervezett mozgásforma a Nordic Walking, amelyet kimagasló szinten lehet elsajátítani a O2 Outdoor Veszprém egyesületnél. Lelkes, professzionális vezetők, igazán szimpatikus, vidám csapat. Heti rendszerességgel találkoznak a Gulyadombon, és a mozgás mellett rengeteg információval is gazdagodnak.
A túrázás egy újabb, manapság egyre divatosabb formája a teljesítménytúrázás, ez a szervezett gyalogtúra, amelyen a résztvevők a kiírásban feltüntetett távot ellenőrzőpontok érintésével, meghatározott szintidőn belül teljesítik. Az útvonalat rendszerint jelzett turistautakon vezetik, ezek hiányában a rendezők szalagozással is jelölhetik a pályát. A távot sikeresen teljesítők valamilyen díjazásban (kitűző, oklevél) részesülnek. Egyre népszerűbb ez a forma, hatalmas az érdeklődés, és ennek köszönhetően egyre nagyobb a választék egész évben ebben a formában. Például a Tihany téli túrán akkora volt a résztvevők száma (1500 fő), hogy a helyszínen már nem is tudtak nevezni. Tartalmas kikapcsolódás, mozgás az egész családnak.
Hát akkor, hajrá!
Megyénkben számtalan profi, erre szakosodott egyesület szervez eseményeket. A Facebookon elérhetők, így én a teljesség igénye nélkül csak párat (amelyek túráin részt vettem magam is) említenék: Bakonyikalandok, Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület, HATESZ.
A teljesítménytúrázások Formula 1-je pedig a Balatontúra Egyesület. Aki egyszer részt vesz valamelyik rendezvényükön, azonnal függővé válik, ezt garantálom.
Nem lehet késő elkezdeni
Összefoglalva: nyakunkon a jó idő, derekunkon még a karácsonyi úszógumi, lihegünk, ha négy lépcsőfoknál többet kell megmászni, forgolódunk a stressz miatt esténként elalvás előtt az ágyban. Az egészségünk, életminőségünk érdekében ezt a fajta mozgást nem lehet későn kezdeni, ebben az a nagyszerű, hogy annyi, de annyi formája van, akkora élmény, szépség van a természetben, hogy tényleg csak cipőt kell húzni és elindulni.
Én már könnyen mondok ilyeneket, viszont 18 hónappal ezelőtt jómagam is abban a másik cipőben jártam, amelyik a „nincs idő, nincs erő, nincs pénz ilyenekre” fűzővel volt bekötve, de aztán egyszer csak elindultam – szerencsémre – egy jó szervezésű, jó társaságú túrán.
Az elmúlt évet közel 2500 túrakilométerrel zártam, és jön a tavasz!
Nyéki Roland
