Arról, hogy mikor épült, nincs pontos adat, de 1831-ben már biztosan megvolt és működött az akkortájt Zsidócsárdaként emlegetett Kiskuti. Csendesen megbújva a Séd-völgy árnyas fái alatt, túlélt minden történelmi vihart. 2016-ban bezárták, azóta figyeltük növekvő aggodalommal, hogyan lesz úrrá az enyészet a Kiskuti csárda öreg falain.
Hosszú Csipkerózsika-álom után azonban a városnak ez az ikonikus épülete megmenekül a pusztulástól. Mi több, visszakapja eredeti rendeltetését és vendéglátóhelyként újul meg. A közbeszerzést a Diorit Partner Kft. nyerte el. A munkaterv szerint a Kiskuti csárda 2024 első felében fogadhatja újra a veszprémieket és a hozzánk látogatókat.
Az épület előtt futó földút túloldalán terül el a csárda egykori kerthelyisége. A projekt keretében az idilli hangulatot árasztó, árnyas parkba visszakerülnek majd az asztalok, lesz játszótér és szabadtéri színpad is. A Veszprémvölgyi utca és a Séd-parti sétány találkozásánál újjászülető Kiskuti csárda az ígéretek szerint megőrzi majd azt a régies jellegét, ami oly sok veszprémi polgárban idéz nosztalgikus emlékeket. Szép feladat mindezt a 21. század technikájával és korszerű megoldásaival ötvözni.
Úgy hallottuk, hogy a falán elhelyezett emléktábla is megmenekül, amelyet az 1964-ben alapított és a házban ülésező Nyelvművelő Klub emlékére állított a hálás utókor 1981 májusában. A klub legendájáról dr. Vándorfi Győző lebbentette fel a fátylat a 100 szóban Veszprém mininovella pályázatára beküldött írásában. Örömmel adjuk közre itt is:
„1966-ban érettségiztem a Lovassyban. A IV/C fiúosztály volt. Akkoriban a kocsmázás kizárással fenyegetett. A Kiskuti Csárda tulajdonosának fia osztálytársunk volt. Adott volt »bandázásunk« helyszíne egy sörrel. Arra tanárjárás nem volt, Ági néni vigyázott ránk. Szüleink sörre nem adtak zsebpénzt. Megalapítottuk a Nyelvművelő Klubot. Nyelvhelyességi hiba, káromkodás, »izé« után pénzbüntetés járt. Ebből fedeztük a sör árát. A gimiben a Klubnak hamar híre ment, dicsőséget hozott az osztálynak, a pénz sorsa titok maradt. Magyartanárunk Meggyes István volt, későbbi tanítványainak büszkén emlegette: volt egy osztályom, ahol Nyelvművelő Klub működött. A Kiskuti falán emléktábla, a helyi sajtó szerint ide híres művészek, írók jártak.”
Fotók: a szerző