Elbontják az Ybl-díjas Erdei Ferenc Veszprémben álló, a XIII. századi Szent György-kápolna maradványait védő épületét. A még álló épületről és a „tervezett konténerépületről” Lantos Edit, az MTA Művészettörténeti Intézetének tudományos munkatársa írt saját közösségi oldalán.
2020-ban hangzott el a bejelentés, hogy – kapcsolódva az Európa Kulturális Fővárosa projekthez – a Veszprémi Főegyházmegye 39 milliárd forint kormányzati támogatást kap a veszprémi vár egyházi épületeinek felújítására. Azóta sokan kísérik figyelemmel, mi történik ebben a történelmi hangulatú, mindannyiunk számára kedves környezetben. A terveket nem kíséri osztatlan öröm.
Kósza hírek, esetenként hivatalosan is megerősített információk terjednek a városban: bezárták és már nem is fogják újranyitni a Szaléziánumot. Az idős papokat elköltöztették az otthonukból. A volt piarista gimnázium épülete teljes egészében az egyház tulajdonába került, és drága luxushotelt fognak nyitni benne. Sokan a várlift ötletének elvetését is ez utóbbival magyarázzák. Mégis hogyan vette volna ki magát, hogy a várba érkezők a szállodán keresztül járkálnak ki-be? A várnegyed, mint hangulatos közösségi tér, a helyben élők számára elveszni látszik. A veszprémi vár szigorú lesz és steril.
Az igazán nagy felzúdulást most az Ybl-díjas Erdei Ferenc Veszprémben álló, a XIII. századi Szent György-kápolna maradványait védő épületének sorsa, pontosabban lebontásának terve okozza, ami ellen Lantos Edit, az MTA Művészettörténeti Intézetének tudományos munkatársa emelt szót a saját közösségi oldalán. Írását felkapta a média. A 24.hu részletesen ismerteti, hogyan fogják lerombolni a veszprémi vár különleges értékkel bíró épületét és milyen jellegtelen, rideg „konténerépítészeti mű” kerül a helyére.
Lantos Edit sorai fájdalmasan mutatnak rá a veszteségre: „Nem kesergek azon, hogy fölöslegesen írtam meg ezt a cikket, mert a kutatás ráébresztett Erdei és – a tervváltozatok kapcsán előkerült – Ferenczy Károly műveinek jelentőségére. Arra, hogy a korszak műemlékes építészei legalább annyira megérdemelnék a tudományos feldolgozást és elismerést, mint azok a kortársaik, akik tervezését nem nehezítik a megóvandó, befoglalandó műemlékek. Nem elmélkedek azon sem, hogy jelen esetben a megbízó vagy az építész felelőssége egy olyan épület eltüntetése, melyet szerencsésebb országok büszkén vennének be építészeti kánonjukba, turisztikai nevezetességeik közé. Nem érvelek olyan földhözragadtsággal, mint az értékes épület lebontására, és egy semmilyen konténerépítészeti mű felhúzására szánt pénzégetés, vagy olyan jelentéktelenségekkel, mint a madárgyilkos üvegfalak. Nem mondom, hogy menjünk oda és csatárláncban védjük meg. Csak azt kérem, hogy akinek fontos, az látogassa meg! Fotózza, dokumentálja, mérje fel, digitalizálja, virtualizálja (ha még lehet)! És emlékezzen!”
