A szív és a tudás Éles Józsinál kéz a kézben jár. Megyeszerte így ismerik a kétszeres világválogatott kézilabda-játékost, az 1983-as világbajnokság gólkirályát, aki 198 válogatott meccsen 828 gólt dobott. Éles József első szóra vállalta, hogy segít adományokat gyűjteni a veszprémi állatotthon javára.
De nem csak segít, védnöke is lesz annak az egy héten át tartó adománygyűjtő kezdeményezésnek, amelyet az Otthont az Állatoknak Alapítvány, a VeszprémKukac és a Klub23 baráti társaság szervez közösen a Füge fagyizóban december 5–11. között.
Feleségével, Kizmus Barbarával valamikor kollégák voltunk. Tudtam, hogy nem ismer lehetetlent, mindig azt nézi, hogyan lehet valamit megoldani, mi kell az eredményhez. Kértem, segítsen rábeszélni Józsit a védnökségre. Nevetve mondta, nem kell erre rábeszélni, jön ő magától is.
Azóta Józsi jobbnál jobb ötletekkel hív föl, miképp lehetne az épülő állatotthont mielőbb befejezni és megnyitni, hogy a mentett kutyák és cicák rendes körülmények közé költözhessenek. Pénteken pedig, amikor megjelent beharangozó írásunk a Kukacon, Éles József az elsők között szólt hozzá: Életeim! Ilyen érzelmi megnyilvánulás egy 52 éves férfitől ritka manapság.
– Pesten nőttem fel, ahol édesanyám a lakásban mindenféle állatnak helyet adott. Volt papagájunk, macskánk, de ha egy törött lábú vagy szárnyú cinkét, galambot látott, hazahozta. Otthon ápolta, papírdobozban gyógyította őket – mondja egy szuszra a telefonban. Közben hallom, hogy Mását, a család szeme fényét, a négyéves border collie-t szólítgatja.
– A gyerekek már régóta nyúztak bennünket, de belátták, hogy a mi életünkbe a munkám miatt nem fér bele a kutya. Amikor külföldről hazajöttünk, megint napirendre került a kutyázás, de a feleségem hajthatatlan maradt: vagy kert, vagy kutya. Kétségtelen, a kertünk mindig „kerek” volt, sokat dolgozott vele. Négy éve aztán a fiaimmal közösen kezdtük győzködni Barbit, aki végül beadta a derekát. Viszont kikötötte, kizárólag border collie jöhet.
– Egy pesti tenyésztőnél Mása volt az utolsó kutya. Nekünk adta, mert felszámolta a vállalkozását. Augusztus 20-án hoztuk haza, nálunk olyankor nagy a vendégjárás. Az összes barátunk összes gyereke Mását akarta simogatni, amitől szegény annyira megijedhetett, hogy hetekig meg sem lehetett közelíteni. Még a tenyésztőt is elhívtuk, nézze meg, mi lehet a baj. Sajnálkozva ajánlotta, ha egy hétig nincs változás, visszaviszi. De alighogy elment, megtörtént a csoda, Mása attól kezdve mindenhová követett bennünket – meséli a veszprémiek kedvence, Éles József.
– Életem egyik legszebb nyaralása volt, amikor magunkkal vittük Szlovéniába. Mi öten, meg Mása, felejthetetlen napokat töltöttünk együtt. A három fiunk közül Zsombor és Benedek ma már önálló életet él, mindketten ifiválogatott kézilabdázók. De ha mi a legkisebbel, Konráddal elutazunk valahová, örömmel jönnek Felsőörsre, hogy Mására vigyázzanak.
– Ennyi szeretet hallatán értem, miért vállalta el elsőre a védnökséget.
– A szívem szakad, ha nyomorult állatot látok, legyen az macska vagy madár, de nyilván a kutyák a szívem csücskei. Tudom, mi mindenre nem jut most pénz, ezért akik segíteni tudunk, ne mulasszunk el egyetlen lehetőséget sem. Egyesületünk decemberi bevételének tíz százalékát átutaljuk, de természetesen az Éles családra külön is számíthatnak. Jó érzés, hogy összefoghatunk!
Fotók: Éles József családi albuma
