Olyan értelmiségivel lett szegényebb Babarczy László rendező halálával a színházat szeretők tábora, aki hosszú pályafutása alatt soha nem fogadta el, hogy ne tudnánk a világon változtatni. Ezt a meggyőződését főiskolai tanárként tanítványainak, rendezőként nézők százezreinek volt képes átadni.
A Babarczy név hallatán ma leginkább a művész lányára, Eszterre, a publicistára gondol az átlagember. A napokban elhunyt édesapja annak a nagy generációnak volt a tagja, akik a magyar színházi életet a hetvenes évek közepétől nagymértékben megváltoztatták. Akkor még nem volt a televízióban beszélgetős magazin, sem internet, ami közismertté tehette volna őt és társait. Munkáik révén kerültek a köztudatba. Színházi előadásaik ezreket mozgattak meg, konvojok mentek Szolnokra, Kecskemétre vagy Kaposvárra személyesen látni, mi történik a színpadon.
A fővárosi vendégjátékaik tüntetésekké alakultak. Babarczy László hite igazolódott, a színházi alkotások valóban hatottak. Hitte, hogy a színház öntörvényűen az igényesség felé fejlődik. Nem erkölcsi okokból, egyszerűen a belül lévők, a rendezők, a színészek, a díszletesek és kívülről, a nézők is ezt várják. Minden lehetséges fórumon elmondta, hogy a színházat nem a politika vonatkozásában kell meghatározni. – A színház fütyül a politikára, azt a közönségért kell csinálni – hangoztatta. A színház nem azért van, hogy jól szórakozzunk, hanem mert nem tudunk meglenni nélküle. Még 75 éves korában is erre az igényre figyelmeztetett: nézzük meg, szerte az országban hány helyen nem professzionálisan csinálnak színházat. Babarczy László úgy gondolta, szinte mindenki. A tíz millió magyarból szerinte 5-6 millió egyszer már belefogott valamilyen színházi tevékenységbe.
Az örök szerelem számára Kaposvár volt. 1973-ban rendezőként szerződött oda, majd 1978-ban vette vette át a Csiky Gergely Színház igazgatását. Rengeteg emlékezet őrzi a legendás korszak legendás előadásait: az Egy lócsiszár virágvasárnapját, az Ivanovot, a Jean-Paul Marat üldöztetését és bukását vagy az Állami Áruházat és a Csárdáskirálynőt.
Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, Babarczy László igazgatói székében a minőség, a műveltség, a tisztesség, a szolidaritás elvét szolgálta 29 éven át! Ezek után nem meglepő, hogy a Csiky Gergely Színház örökös tagjának választották.
A színház gyakorlata mellett annak elméleti oktatására is örömmel vállalkozott. Diplomája átvétele után három évvel már tanársegédnek kérték föl a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd végig járva a ranglétrát (adjunktus, docens, egyetemi tanár, rektorhelyettes) lett rektor. Diákjai tisztelték tudását, szerették szigorát. 2007-ben a Kaposvári Egyetemen szervezte meg a színházi tanszéket.
Fotó: Wikipédia
