Napos, hideg ősz. Edzem magam a téli fagyoskodásra. Bocsánat: energiatakarékosságra.
Eszembe jut, hogy gyerekkoromban is csak mindenszentekkor fűtöttünk be először a kandallóba, vagy kapcsoltuk be az olajkályhát. Idén most én is ezt szabtam ki magamnak. Mindenszentekig nincs fűtés! Edzem magam.
Persze, tudom, régen könnyű volt novemberig nem fűteni, mert tüzelős sparhelten főztünk, az bemelegítette a konyhát, ott melegedtünk. Ám ha kimentem apámhoz a tanyára, ott még télen se fűtöttek a hálószobában. Ma is emlékszem a jéghideg ágynemű rettenetes érintésére. De aztán reggelre valahogy felmelegedtem a dunna alatt. Senki se fagyott meg. Ezzel a gondolattal edzem magam.
Az én generációm, meg a nálam is idősebbek sok mindent túléltek már. Tudjuk milyen az, ha nincs áram, vízszolgáltatás, benzin. Ha nincsenek közlekedési eszközök. Akkor lehet biciklin, gyalog. De a fiatalok most tapasztalják meg először, hogy így is lehet. Majd ha 18 fok lesz az iskolákban és a munkahelyeken, akkor majd elkezdenek tekintgetni. Lehet, hogy spórolnak az energiafelhasználással a cégek, iskolák, hivatalok, de hogy a hatékonyság rovására fog menni, az is biztos. Mindenki azon fog gondolkozni, hogy hideg van és fázik. Több lesz a megfázás, a táppénz.
Na, szóval lehet így is, meg még ígyebben is. Márait parafrazálva: egy civilizáció gyorsabban tud paralizálódni, mint amilyen gyorsan felépül.
Fotó: otthonlap.hu
