A szexuálisan zaklatott munkavállaló kerekded popsiját tapogatta a főnöke, ígérgetett neki jobb beosztást, de ebből nem lett semmi, pedig (hátsó) gondolataink szerint akár lehetett volna, ha a zaklatott nőnemű nem filozofál, hanem egy kissé hagyja magát, ugyanis ettől még nem lett senkinek gyereke – szokták mondani a hímnemű „esélyegyenlők” nálunk.
A nő legfeljebb feljelentést tesz – nos, hol is? Például a nemzeti esélyegyenlőségi és örökségvédelmi hatósági főosztályának hátrányos megkülönböztetésekkel foglalkozó hivatalában (továbbiakban hivatal) – mert hova is menne máshova? Na, de érti azt valaki, mi baja lehetett annak a háklis titkárnő(cské)nek egy kis udvarlástól? A tapizós főnök is roppant csodálkozott, s a meghallgatásakor közölte, hogy a nőszemélynél bögyösebb titkárnői is voltak már, de azok nem panaszkodtak. Magam is azt gondolom, miért is nem hagyta magát a nő, ez lett volna ugyanis a helyes megoldás – munkahelyileg meg emberileg is. Megindokolom, hogy miért.
Egyrészt munkaügyileg ugyebár úgy áll a helyzet, hogy – ismervén a hazai viszonyokat – a válogatós csaj előbb vagy utóbb az utcára kerül, mert kinek kell egy olyan rossz hírű munkaerő, aki egy kis szextől rögtön feljelentget, meg a hivatalokba szaladgál. Másrészt, hogyan is dolgozhatott konszolidált körülmények között az a szegény főnök, ha ott riszált ez a nőszemély, aki még csak nem is olyan szexi, mint a korábbi beosztottjai, még elvárásai is vannak a fizetése kapcsán, közben meg a főnöke kezére csap. Hallatlan!
Átfogó, a diszkrimináció összes formáját kitérő jogszabályaink vannak. A zaklatás olyan magatartás, amely megalázó, sértő, ellenséges környezetet teremt. Mondjuk ki őszintén: van olyan bíróság nálunk, amely úgy találná, hogy amikor a férfiember azt mondja a titkárnőjének, hogy „mindjárt megfogom a cicigombod”, ám ezt nem teszi meg, akkor ez ellenséges légkört teremt-e, vagy éppen ellenkezőleg, roppant barátságosat? És ha netán meg is taperolja egy kicsit a hölgyet, akkor sértő környezetet teremtene?
Tanulságul:
Egy angol hölgy, a neve Kate Bleasdale, azt állította, hogy a cégnél, ahol dolgozott, több férfi is szexuális tartalmú e-mailekkel bombázta, és bámulta a mellét, gúnyolta és lenézte, sőt, arra kényszerítette, hogy mondjon le a beosztásáról, mert nem szeret nőkkel együtt dolgozni. Horribilis, 2,2 millió eurónak megfelelő kártérítést ítélt meg számára a bíróság, ezzel a kezdőtőkével lett az év vállalkozója Nagy-Britanniában.
Máris lehiggadhatunk: nálunk ilyen nincs! Nehogy azt higgye valaki, hogy pénzt csinálhat egy cicigombból!
