A neve nem mindennapi, mint ahogyan az sem, amit a vendég észlel, érez és ízlel a mediterrán hangulatot árasztó helyen. Ám kezdjük az elején! Miért is Füge?
A füge egészen kivételes gyümölcs, mert tulajdonképpen nem is gyümölcs, hanem virág. A különc természetű fügefa „illatos, sötétibolya, zsíros, mézízű” termése tulajdonképpen a befelé forduló húsos, érett virágainak sokasága. Amikor a kezedbe veszed, duzzadt, súlyos, selymes tapintású, alig érsz hozzá, elhasad, belül a vörös húsú csoda. Van benne valami titokzatos, édes és csábító – akár a Füge fagyizóban!
„Egy kicsit leültem ide, a tamariszkusz alá, hogy a frissen szedett sárga, mézes fügét az árnyékban illő nyugalommal költsem el. Dél felé járt és az öbölben nem volt senki. Inkább metafizika volt, mint evés. Néha szabad így enni, mintha az ember imádkozna.”
Igen, néha szabad és érdemes kifinomult ízléssel és élvezettel úgy fagyizni, mint ahogyan Hamvas Béla a fügét fogyasztotta. Akár átszellemülten ízlelgetni, nyalogatni, hogy emlékezzünk a zamatára és visszajárjunk az élményért. És igen, lesz a Fügében fügefagyi is! De előbb érdemes végigkóstolni a változó kínálatot, átadni magunkat a tömény élvezetnek, ízlelni a hagyományos, vagy a mind népszerűbb különleges kézműves fagyikompozíciókat: a madagaszkári étcsokoládésat, citromosat, grapefruitosat, maracujásat, mangósat, áfonyásat, epreset, málnásat, erdei gyümölcsöset, banánosat – nutellával és tejkaramellel –, tejcsokoládésat, 100 százalékos natúr pisztáciásat, törökmogyorósat, vaníliásat, tejkaramelleset, Snicker’st, karamellás ostyát, marcipán amarénát meggyel, Raffaellót, málnás sajttortát, gyömbéres citromot, matcha teásat málnával, brownie-t, sós mogyorósat, mascarponés őszibarackosat, a mákos meggyeset…
És ne feledjük, a fagylalt utáni sóvárgást nem szabad félvállról venni!
(Idézetek: Hamvas Béla)
