Nem csak magánmitológiát épített Györgydeák György, hanem felforgatta kicsit a megszokott percepciót is, alternatív valóságot kínálva a Balatonról és Veszprémről. Ilyen értelemben abszolút az EKF plakátjain, kiállításprogramjában lenne a helye!
A Művészetek Háza kiadásában Magánmitológia címmel szépen kivitelezett, gazdag képanyaggal igényes monográfia jelent meg Györgydeák Györgyről. A képzőművész haláláig, 2008-ig itt dolgozott köztünk.
Lehet, hogy ott is van Györgydeák György életműve a Veszprém EKF 2023 homlokterében, csak még nem tudunk róla. Egyszer csak megjelennek majd az óriásplakátok a veszprémi házakról készült girbegörbe rajzaival, a Veszprém-tekerccsel, vagy a balatoni-sivatagi különleges térplasztikákkal. De szeretném! Bár a tragikus mesterekhez állt közel a habitusa, szerintem mindig volt benne valami a mesékből, nevetésből, a fricskából, az elrontott blődliből, esetlen bohóctréfából. Mintha azt mondaná: így van ez, emberek. Nem akart ítélkezni, sem erőt adni, de valamiről nagyon szólnak a munkái, arról, ami itt a földön, körülöttünk, ami velünk zajlik, amiben forgolódunk. Itt, a világ közepén: Kenesén és a Balatonon, hogy őt magát idézzük.
A kétnyelvű, angol–magyar monográfia igényes, igazán szép kiadvány, gazdag képanyaggal. Adósságpótló, a 2017-es életmű-kiállítása óta várunk rá. (Szöveg és szerkesztés Tóth Eszter, grafikai terv Knyihár Bence, a kötetet gondozta Hegyeshalmi László, kiadó Művészetek Háza Veszprém). Ha ilyen tempóban is, de hátha éppen az EKF 2023 képzőművészeti projektjei keretében kapnak egy termet valahol Veszprémben vagy Balatonkenesén Györgydeák alkotásai. Mert ki, ha ő nem? Értelmezésemben magunkat kell megmutatni a világnak az Európa Kulturális Fővárosa projektjeiben és a világot befogadóként idehozni.
„Mindannyian ugyanabban a világban élünk, ugyanazokkal a szokásokkal, megegyeznek környezeti tapasztalataink. Tehát tudunk az egyéni mitológiákra reagálni, meg tudjuk érteni a nyelvezetüket. Már alig ismerünk közösségi rítusokat. Régebben a közösség létezett ezeknek a megélésére. Ma az egyénnek kell saját tapasztalatot szereznie ezekről, aki ezt a közösségnek átadhatja. A rítusban mindig van játékos minőség. Azt is mondhatjuk, a rítus eredete a játékban gyökerezik – olvashatjuk róla a Magánmitológia című monográfia utolsó fejezetében. – Györgydeák olyan környezetet teremtett, melyben mese, játék, művészet, élet azonos jelentőséggel bírnak. […] A Balaton vize, a vízpart nyugalma feloldja és elrendezi a töredékességet. Györgydeák György olyan, mint A maradvány (1986) című grafikájának alakja, az orrszarvúval jelölt zászlót tartva: rendületlenül a semmi és a mindenség határán.”
A művész felülírja a mindennapi tapasztalatokat, túllép a fizikai határokon, felrúgja a szabályokat, megjeleníti az elképzelhetetlent. Újraépíti a világunkat – ezt látni kell! Láthatóvá tenni folyamatosan, minél előbb!
Korábban itt és itt írtunk az alkotóról.
Bartuc Gabriella
