Magyarságtudatunk kockáit építi hat évtizede A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán. A nemzeti ünnep tévés alappillérét képezik Várkonyi Zoltán alkotásai, amelyeket az új kurzusfilmek sem tudtak leváltani.
Hatvan éve őrizzük Béres Ilona és Kovács István szépségét, nagyszerű alakításukat. Mindketten köztünk vannak, dolgoznak ma is a nézők nagy örömére. Kovács Istvánnak legutóbb a veszprémi nézők a Bakancslista előadása után tapsolhattak. A nemzeti ünnepen a Kőszívű és a Kárpáthy Zoltán című filmekben újra láthatóak voltak a tv‑csatornákon.
Béres Ilona szoborszerű szépsége, Mécs Károly délceg kiállása, ironikus megjegyzései, Sulyok Mária nagyasszonyi tartása sok millió magyar szívébe véste a függetlenségi harc eseményeit. A statisztikák szerint több mint 9,5 millióan látták a Baradlay fiúk küzdelmét a szabadságharcban, de az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán nézettsége is 8 millió körül jár. Nemzedékek hazafogalmát alakította Jókai regényeinek megfilmesítésével Várkonyi Zoltán rendező.
A múlt század hatvanas éveinek közepén készültek ezek az alkotások. Várkonyi Zoltán a történelmi hűség megjelenítését komolyan vette. Tehette, mert kapott pénzt, és zseniális trükkökkel még szerzett is hozzá a forgatásokra. A kosztümök nem voltak szegényszagúak, a színészek is tudták azokat viselni. Nagyszerű dramaturgok munkája révén a történet pörgős volt és ismerős, a néző könnyen azonosult a szereplőkkel. Miközben készültek az új hullámos, új filmnyelvet próbáló művek, a magyarok megtöltötték a mozikat a történelmi kalandfilmek vetítésein. Várkonyi profi módon dolgozott: jó ritmusban követették egymást a gazdag kiállítású belső és külső felvételek, az egyes szituációkat színházrendezői pontossággal kidolgozta. Nem maradtak el az akciójelenetek, mindhárom alkotásban látványos táncos betétek bűvölik a férfinézőket. Tordai Teri és Medveczky Ilona nem csak szépek, dramaturgiai szereppel bír produkciójuk is. A reformkor, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmi eseményei romantikus családtörténetben jelentek meg. Mégsem pusztán idealizált történelmi tablót kapott a néző, a magyar mentalitás kritikájával szembesülhetett.
Ma a tv‑társaságok persze spórolni is akarnak, amikor minden nemzeti ünnep művészi alátámasztására a Várkonyi-filmeket veszik elő, mert bizonyára már nem kell jogdíjat fizetni utánuk. Mi pedig rácsodálkozunk, hogy hatvan éve lekötik a figyelmünket, még mindig nem unjuk ezeket, mert a gondosan elkészített művekben legalább nem hazudnak az arcunkba, pontosan tudjuk, ki hová tartozik. Melyik táborban vannak a jó emberek, hol állnak az árulók.
Vezető képünkön: A két Baradlay fivér Mécs Károly és Bicskey Tibor alakításában. A fotókat Inkey Csaba készítette. Fotók forrása: https://nfi.hu/alapfilmek-1/klassz-program/tanari-segedanyagok/filmes-tanorak/a-koszivu-ember-fiai-2.html
