László Károly örököse elviszi az értékes képzőművészeti gyűjteményt Veszprémből, a 11 évvel ezelőtt direkt erre a célra felújított Dubniczay-palotából, eszünkbe juttatva, hogy a művészet legalább annyira áru, mint amennyire alkotás. Vasárnap láthattuk utoljára a gyűjteményt Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatójának vezetésével.
Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint 900 millió forintot kínált a László Károly Gyűjteményért a Nemzeti Értéktár, az örökös szerint ennek legalább a hatszorosát éri, amit mások erősen vitatnak. Végül is, a műalkotások pénzben kifejezhető értékét a piac határozza meg: amennyit adnak érte, annyit ér. Így teljes az „adok-veszek” komédiája. A 2013 őszén Bázelben elhunyt svájci–magyar műgyűjtő, László Károly örököse a jelek szerint elégedetlen a magyar ajánlattal, ezért gondolt egyet, és szerencsét próbál a műalkotások értékesítésével a nagyvilágban, visszaviszi azokat vélhetően Svájcba. Aligha lehet nem észrevenni türelmetlenségében az anyagias gesztust.
Döntése veszteség Veszprémnek, hiszen, lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem más volt attól a város, hogy Kassák, Moholy-Nagy képek „sugároztak” a várban, mint valami esztétikai atomreaktorok.
Hegyeshalmi László igazgató szerint nem marad üresen a Dubniczay-palota. Ha már így történt, azt tervezik, hogy elkezdik a hazai műgyűjtemények bemutatását, illetve folytatják, immár nagyobb térben. Hiszen öt évvel ezelőtt nagyon izgalmas válogatással mutatkozott be például a Somlói-Spengler gyűjtemény a Modern Képtár apró termeiben. De tudunk olyan, helyét kereső életműről is, mint például Györgydeák munkái. A 2008-ban elhunyt festőművész is megérdemelne egy reprezentatív kiállítást – teszem hozzá. Most itt egy egész üres palota.
A galéria bármelyik képre kattintva kinyílik.
