A veszprémiek által Zsuzsinak nevezett Korsós lány alkotója, R. Kiss Lenke hagyatékának egy része végre kikerül a család pincéjéből. A művésznő kisplasztikáiból november 5-én nyílik állandó kiállítás a Dubniczay-palota folyosóin.
A művésznő 2000-ben bekövetkezett halála után a fia, Rábai Péter többször is próbálkozott, hogy méltó végleges helyet találjon édesanyja műveinek, de falakba ütközött. Remélte, hogy 2023-ban, amikor Veszprém Európa kulturális fővárosaként a korábbinál nagyobb anyagi lehetőséghez jut, talán megoldódik ez a probléma. Végül Porga Gyula polgármester segített abban, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa R. Kiss Lenke legszebb kisplasztikáinak egy részét. Így jött létre a november 5-én nyíló kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt és Veszprém önkormányzatának támogatásával.
Zárkózott ember volt
– Anya nagyon zárkózott ember volt, de mint minden művész, igényelte, hogy az alkotásait megmutathassa – mondja Rábai Péter. – Édesanyám kisplasztikáit eddig a családi házunk pincéjében tároltuk. A legtöbb gipszben van, és a kiválasztott szobrok bronzba öntését finanszírozta az EKF és az önkormányzat.
– Ez egy nagyon drága műfaj, emiatt a szobrászok alkotásai gipsz vagy plasztilin formában maradnak meg – magyarázza dr. László Péter művészettörténész. – R. Kiss Lenke rengeteget dolgozott megrendelés nélkül, ezért igencsak gazdag a hagyatéka. A hatvanas években nagyon sok felkérést kapott, elsősorban köztéri szobrokra. Volt olyan év, hogy két köztéri szobrát is fölállították valahol az országban. Akkoriban az alkotások két-háromszoros zsűrizésen mentek keresztül, mielőtt a végleges helyükre kerültek. A lektorátusi zsűrizéseken elismert képzőművészek véleményezték a művészkolléga munkáját, és nem politikusok vagy hozzá nem értők döntöttek az alkotások művészi értékéről.
– Édesanyám apolitikus volt, próbált az lenni – meséli Rábai Péter. – A kor gyakorlatának megfelelően főleg a pártbizottság adott megbízásokat a szobrászoknak, de ő nem nagyon igyekezett és tudott konkrét elvárásoknak megfelelni. Zircre, az akkori pártbizottság épülete elé például egy nőalakot formázott meg, a szobor címe pedig Bakony lett. A Péti Nitrogénművek elé pedig faültető gyerekeket mintázott. Munkái túlélték a rendszerváltást, egy köztéri szobra sem került a Szoborparkba. Mindegyik ma is ott áll a parkokban, tereken.
A halála után elfelejtették
R. Kiss Lenke az erdélyi Illyén született. (Életrajza ezen a linken olvasható.) 1961-ben hívták őt Veszprémbe, és 1964-ben költözött ide a családjával az állatkert felé vezető út mellett megépült műteremlakások egyikébe.
– Akkoriban nem éltek művészek Veszprémben – jegyzi meg László Péter. – A két műteremlakás a pártbizottság kezdeményezésére épült meg, hogy művészeket „csábíthassanak” Veszprémbe. A hetvenes évek végéig éltek itt, de egy idő múlva az alföldi származású művész bezárva érezte magát a sziklák között, ezért a család Almádiba költözött.
– Édesapám halála után édesanyám egyedül maradt, és ő is sokat betegeskedett – magyarázza Rábai Péter. – Veszprémben építettünk egy kis családi házat neki, de már csak két évig élt benne, mert 2000-ben, 74 évesen elhunyt. A szobrászat, a sok, fizikailag is nagyon nehéz, életnagyságú szobor mozgatása gyorsan felőröli egy nő egészségét.
– Péteréknél sok kisplasztika van, amit R. Kiss Lenke halála után kiállítottak egy-két helyen, de aztán így is elfelejtették őt – teszi hozzá László Péter. – Ma már inkább csak a köztéri szobrait ismerik.
– Sajnos a legelgondolkodtatóbbak egyikét, a város tulajdonában lévő Madárijesztőt „eldugták” a levéltár hátsó udvarába, és így szinte senki sem látja – jegyzi meg Rábai Péter. – Szerintem a legszebb szobrainak egyike: háborúellenes, antifasiszta. Németországi kiállításán óriási sikere volt, pedig egy német katona „átértelmezése”. Veszprémben valószínűleg attól féltek, hogy nem fogják érteni az emberek.
Realista expresszív és absztrakt
– A Művészetek Háza Veszprém erősen avantgárd vonalat képvisel, figurális szobrászattal foglalkozó művészeket eddig ott nemigen állítottak ki – magyarázza László Péter.
– Ezúttal sem tudtak ott önálló kiállítótermet adni édesanyám munkáinak, de a „folyosógaléria” ötlete szimpatikus volt számomra – mosolyog Rábai Péter. – Így mindenki, aki betér a Dubniczay-palotába, megnézheti a kisplasztikákat, ráadásul így állandó kiállítás maradhat ott. Herth Viktória, a Művészetek Háza Veszprém igazgatóhelyettese sokat dolgozott azért, hogy létrejöjjön ez a kiállítás. Az anyag 23 éve van a pincémben, és nem ott a helye.
– Összesen 19 kisplasztikát láthat majd a közönség – mondja Herth Viktória. – A számot a pénzügyi keret határozta meg: ennyit tudtunk bronzba öntetni a rendelkezésünkre álló összegből. A Dubniczay-palota bejáratánál lévő két fülkében látható szobrokat letéti szerződés alapján fogjuk megkapni. R. Kiss Lenke életműve elég sokszínű ahhoz, hogy a munkáit be tudjuk illeszteni az időszaki kiállítások darabjai közé. Be kell mutatnunk azt a kettősséget is, ami a művészetét jellemezte: a realista expresszív és az absztrakt oldalát is.
A Művészetek Háza Veszprém igazgatóhelyettese csak a család tulajdonában lévő kisplasztikák közül válogatott. A Korsós lány miniatűr változata is – amely alapján a városháza melletti szobor készült – látható lesz a kiállításon.
Az R. Kiss Lenke kisplasztikáit bemutató állandó kiállítás megnyitója a Csendnapok keretében lesz november 5-én 15 órakor. A megnyitót követően László Péter beszél a művésznő életéről és munkásságáról.
A vezető képen az Olvasók című kisplasztika. Fotók: a szerző, Rábai Péter és Györgydeák Máté
