Galkó Balázs különös figurája volt a magyar színházi életnek. Aligha van néző, aki emlékezetes szerepet idézni tudna, de versmondása – palotáktól, hajléktalanszállókon át tüntetésekig – sokak meghatározó élménye. A verslovag már az égi mezőkön vágtat.
Majdhogynem lovaggá is ütötték, de mindenesetre lovagnak kijáró kitüntetéssel, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, majd tisztikeresztjével is elismerték munkásságát. Amiket néhány évvel később vissza is adott, miután az ötös számú párttagkönyv tulajdonosát is lovagnak minősítették. Semmilyen közösséget nem volt hajlandó vállalni a gyűlöletbeszéd hazai bajnokával.
Galkó Balázs hivatalos elismerése nélkül is lovagként viselkedett, a hűség, az áldozatkészség, a becsület, az elesettek védelmezése, az igazság keresése és hirdetése értékrendje és élete alapját képezték. Hősiesen küzdött a rákkal is, de annyi rossz szakadt a nyakába, hogy nem bírta a harcot, „segítő” szerekhez menekült.
Nem bántotta, ha mesterségét szótagolva értelmezték: szín-ész, noha például Bicska Maxit anno kiválóan alakította, de inkább a „csinálásban, a kitalálásban” emelkedett nagyra. Különleges színházi események részese: aktív szereplője volt a 25. Színház indításának, 1975-ben a tanyaszínház-mozgalom alapítójaként talpalt. Jancsó Miklós és Hernádi Gyula kecskeméti igazgatását propagálta, a Merlin Kommandónál alaptag volt. Érdekes, hogy a megszámlálhatatlan Jancsó-filmbeli szerepet sem színészi munkaként emlegette.
Lovagsága leginkább versmondásával azonosítható. 1968-ban a Ki mit tud? döntőjében meghódította az országot, a műsort három millióan nézték. Ezután József Attila verseinek tolmácsolójává szegődött. Összes alkotását többször, több helyen is, például az Írók Könyvesboltjában, nyolcadik kerületi szülőházában, a Gát utcai gangon mondta végig, több mint 14 órán át. Természetesen a Művészetek Völgyében is az utolsó sorig. A Parlament előtti pedagógusdemonstrációra is volt verse kedvenc költőjétől, azonban figyelme kiterjedt majd minden verset íróra, Nagy Lászlóra, Fehér Renátóra, Baranyi Ferencre, Juhász Gyulára. A hajléktalanszállón példának okáért Vörösmarty Mihállyal erősítette az oda kényszerülők emberségérzetét.
Veszprém megyében személyes ismerőseinek száma toronymagas lett a Művészetek Völgye kapcsán. Évtizedekig a Művészetek Völgye művészeti vezetője („ötletigazgatója”) volt, azonban 2015-ben összetűzött a völgy kultúrpolitikai vezetőivel. A verslovag a kezdetektől mindig kitalált valamit, így lett a „falu rossza, hangosbemondó, nyári mikulás, völgybetyár, könyv-elő, őfelsége pincére, jegyellenőr az ingyenbuszon”.
Akcióival szokatlan módon szólította meg az embereket, noha szigorúan az irodalom állt a középpontban. Több mint két évtizeden át ő volt a „galkóbalázs” a finn multicég igazgatójától az aktuális hatalom miniszterein át a kocsmafőnök Kati néniig. Nem mellesleg készített hangoskönyveket: fölmondta Ady minden versét, az Arany Toldit és a Trágár Toldit, a János vitézt, Móra meséket, Tolvaly Ferenc három könyvét.
Kedves alkotójával szólva: meglelte hazáját, lovagságát értékelték Radnóti Miklós antirasszista díjjal, 2020-ban a Budapestért díjjal, 2024-ben a Hazám-díjjal.
