Hírnevüket messze földre vitte becsületes munkájuk, szakmai tudásuk. A Bergmannok sehol nem tettek csodát, generációk óta dolgoznak tisztességgel. Egyikőjük, Bergmann Ernő ma távozott.
A Bergmann fogalom.
Nem egyszerűen Ernőt jelenti, a cukrász olimpiai bajnokot, a hagyományos sütemények minőségét őrző mestert.
Aki képes volt Magyarország tizenhat legnevesebb cukrászát meghívni Balatonfüredre, hogy találják már meg annak a dobostortának a receptjét, amiről a múlt század elején legendákat zengtek, de a leírások alapján nem az készíthető el. Minden tudásukat bevetve, kisütötték.
Aki fölismerte, hogy felnőtt egy generáció, amelynek nem volt módja a nagymamájától megtanulni a bejglikészítést, így aztán sütött ő kisebbet és nagyobbat, a hagyományos diós mellé szilvás-marcipánost. Újjáélesztette a háromszáz éve feledett stollent, és készített mellé egészséges, fekete csokis angyali kalácsot.
Aki addig kóstolta a magyar malmok rozslisztjeit, mire megtalálta a kenyeréhez való legjobbat – a barátjánál, Bécsben. Bosszankodott is elkótyavetyélt értékeink miatt eleget, mert családja cukrászgallérján a nemzeti színű szalag nem csak dísz, valódi tartalommal bír. Ernő háborgott, ha a restség, a hányaveti munka, a fellengzős szódobálások, a felelőtlenség jeleit tapasztalta. Munkatársaitól megkövetelte a pontos, fegyelmezett munkát. Soha nem adott ki a kezéből mást, csakis kifogástalan terméket.
Aki anno karácsony második napján izgatottan indult gyerekeivel és a tortáival a győri szülői házba: mit szól majd édesanyja és édesapja fiuk „alkotásához”. Mert a szorgalmat, a szakmai tudás folyamatos fejlesztésének igényét otthonról hozta. Nővérei a cukrászmesterség mellé tanári diplomát, orvos asszisztensi oklevelet szereztek, öccse természetesen cukrász, de sokáig együtt dolgozott mind a négy gyerek a műhelyben és a pultban. Ahogy Ernő gyermekei és felesége is a Balaton partján. A két füredi cukrászda tennivalóiból mind az öt Bergmann gyerek kiveszi a részét a bonbonkészítéstől a pályázatíráson át az adminisztrálásig, és ha kell, a nyári szezonban mindannyian ott állnak a pultban. A dobogón is követik példáját: Ernő 1988-ban cukrász olimpiai bajnok címet nyert, legkisebb fia legutóbb a luxemburgi világbajnokságról hozott bronzérmet Füredre.
Bergmannéknál évtizedek óta természetes, hogy a gyerekek dolgoznak, szinte belenőttek a szakmába. Nem riasztotta őket a sok munka, nem akartak könnyen meggazdagodni, követték a családi tradíciót.
Füred büszke reformkori hagyományaira. Ennek a polgárosodó kornak legfontosabb értékét példázta Bergmann Ernő élete. A családi jelszó, a tisztes ipar elégedettségére, örömére szolgált sokaknak, s adott példát, megerősítést.
