Robert Redford csillogó kék szeme nyolcvanéves korában is megdobogtatta a női szíveket. A világ nagy része a sármos színészt, a nagyszerű rendezőt gyászolja. Csak kevesek azt az embert, akinek életét a szabadság határozta meg, aki nem volt hajlandó behódolni senkinek és semminek.
Évtizedeken át működtette a kisvárosi stúdiót a fiatal filmeseknek, hogy ők is megtapasztalják a szabadság érzését. Azt akarta, tanulják, gyakorolják a filmkészítést, ismerjék meg egymást. Robert Redford Hollywoodban nőtt fel, bár annak nem a csillogó részén. Az álomvárost sikerei csúcsán otthagyta, és a Sziklás-hegységben telepedett le családjával. Forgatni persze visszajárt, de a való életet soha nem keverte össze a filmvászon világával. Pályafutása ékes bizonyítéka, hogy nem kell benne maradni a taposómalomban, viszont tehetség nélkül nincs esély az önállóságra.
Európából visszanézve még inkább így vélte. Először tizenéves korában indult Párizsba festészetet tanulni. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, fizette a tanítási, lakhatási költségeket. Nyaranként Olaszországba ment a fűtésszámlák elől. Műkincsek között dolgozott, múzeumról múzeumra járt. Így került el Bécsbe, ahol önkéntesnek állt. Az 1956-os magyar forradalom menekültjeinek segített a táborban, hol ételt osztott, hol a papírok kitöltését vállalta. Húszéves volt ekkor, s egy életre elkötelezte magát a szabadság mellett.
Hazakerülve hollywoodi fiúként mit tehetett volna egyebet, mint válogatásokra járt abban a reményben, hogy szerepet kap valamelyik stúdióban. A festészettel idős korában sem hagyott fel, csakhogy utazásai során megértette, a filmekkel gyorsabban, könnyebben lehet hatni az emberek gondolkodására. Jól álltak neki a westernszerepek, a romantikus filmek hősei (Távol Afrikától, Havanna), de azok az újságíró figurák is, akik az igazság kiderítésére vállalkoztak (A hírek szerelmesei), vagy a társadalmi drámák szerepei (Ilyenek voltunk, Kémjátszma, Az elnök emberei, A Keselyű három napja) és a felejthetetlen Butch Cassidy és a Sundance kölyök.
1980-ban sikeresen debütált rendezőként és producerként. Átlagemberek című családi drámáját három Oscar-díjjal jutalmazták. Ebből a pénzből alapította a Sundance Filmintézetet a független filmesek támogatására. Nemzedékek tanultak ott, rendszeresen szerveznek kurzusokat rendezőknek, forgatókönyvíróknak, zeneszerzőknek, színészeknek és producereknek. Redford célja az volt, hogy a fiatal filmkészítőknek segítsen megtalálni a saját hangjukat. A Sundance műhelyeket kizárólag képzési céllal hozták létre, nem feladatuk a filmek gyártásának anyagi támogatása. Robert Redford hitt a független és nemzetközi alkotások létjogosultságában. Szerinte az átlagos amerikai mozifilmek, amelyek szerte a világon elárasztják a mozikat és a tévécsatornákat, egysíkú választékot kínálnak, de van igény másfajta filmekre.
Elszánt természetvédőként hallatta a hangját minden fontos akcióban, de igyekezett példát is mutatni. Télen sítalpakon közlekedett a utahi hegyekben, nyáron gyalog vagy lóháton. Kondícióját őrizte, a szépségipar szolgáltatásait nem vette igénybe. Nem akart mesterséges önfiatalításra fanyalodni semmilyen szerepért Hollywood minden nyomása ellenére sem.
Fanyar mosoly, garbó, farmer, westerncsizma – így él bennünk tovább álmaink hőse.
A vezető kép forrása: AP
