Kezdjük a legfontosabbal! Harmincadszor is Magyar Kupa győztes a Telekom Veszprém férfi-kézilabdacsapata. Egészen elképesztő sikersorozat az 1977-es klubalapítástól kezdve.
Folytassuk azzal, hogy ez az idei negyedik klasszikus ezúttal méltó volt a két egyesület múltjához, hagyományaihoz és jelenéhez is. Nemzetközi mércével mérve is Bajnokok Ligája Final Four minőség volt. Valóban a sportág hazai ünnepe. Európai színvonal. Ezt mondta Momir Ilić is az összecsapás utáni M4-es nyilatkozatában.
Ahogy a négyes döntő felvezetőjében írtam, akkor lehet jó a döntő, ha tovább javul a Szeged játéka. Megtörtént, hiszen Mačkovšek (8 gól), Bodó (5), Garciandia (4) és Bombac (4) remek teljesítményének köszönhetően negyvenöt percig partiban volt a Pastor-csapat a veszprémiekkel. Bravúros védéseivel még a hajrában pályára lépő Mikler Roland is legalább négyszer belenyúlt a meccsbe, amivel tartani tudta a reményt a csapatában. Különösen a büntető védése utáni azonnali újrázás volt parádé tőle. Még látótávolságon és időn belül.
Azt is mondtam, hogy az eddigiekhez hasonlóan szoros eredmény várható a Magyar Kupa döntőjében. A vége az volt: 35–32 (17–15). Vagyis a Tisza-partiak a BL-ben elszenvedett 13 és 5 gólos különbséget tovább csökkentették háromra.
Négyből négyet nyert a Telekom
Nézzük most veszprémi szemszögből a két csapat rivalizálását ebben az idényben! Négyből négyet megnyert a Telekom Veszprém. Igazából a kupa címvédőjének évek óta erősebb a kerete legnagyobb hazai riválisánál, az egymás után két bajnoki címet nyerő és most azt védő OTP Bank – Pick Szegednél. Ezt ebben az idényben egyértelműen érvényre juttatták a veszprémiek. A Magyar Kupa fináléjában is megmutatták Laugéék (10 gól), hogy gyorsabbak, dinamikusabbak, jobban egy az egyeznek, cseleznek, váltanak ritmust ellenfelüknél. Gazdagabb taktikai repertoárral, változatosabb lövőteljesítménnyel, játékban jobban forgatott kerettel rendelkeznek. Csapatként és mentálisan is erősebbek, egységesebbek az ezúttal már jobban játszó, küzdeni tudásban is fejlődést mutató riválisuknál. Ez így mind együtt hozta meg a 30. aranyérmet. Egy pillanatra sem adták át a kezdeményezést Margučék (6 gól). Esélyt sem adtak Nilssonék (5) a kékeknek, hogy megforduljon a fejükben a kupagyőzelem gondolata. Ehhez adta az alapot Coralles a kapuban, valamint a két hármas védő, Pechmalbec (3) és Ligetvári (1) gladiátorszintű védekezése a hatos vonalon. A szegediek legerősebb játékrendszerének legfontosabb alapjátékában – ami azonban már nagyon kiismerhető – a három beállót (Rosta 3, Bánhidi és Gaber 1-1 találat) összesen 5 gólon tudták tartani.
Csapatként játszott a Telekom Veszprém. Az együttes az évad maga által megfogalmazott három kötelező vállalásából az elsőt magabiztosan „behúzta”, és ezért minden elismerést megérdemel.
Szombaton következik az ötödik derbi. Ezúttal a Szeged otthonában. A tét a bajnoki alapszakasz-győzelem. Ez az összecsapás dönt arról, hogy melyik együttes játszhat majd kétszer otthon a nagy döntőben a végső sikerért, az aranyéremért. Amit az elmúlt két év kudarca után szeretne visszaszerezni a Telekom Veszprém…
Donát Tamás
A győzelem után Lauge emelte magasba a kupát. Fotó: nemzetisport.hu/Koncz Márton
