Tóth Krisztina Szeleknek fordít című estjével hivatalosan is kezdetét vette a Holtszezon irodalmi fesztivál. A téliesre fordult idő ellenére sokan eljöttek a Fotonba meghallgatni a népszerű költőnőt, igazi irodalmi kávéházi hangulat alakult ki, egy gondtalan óra, finom kávéillattal, még finomabb kíváncsisággal fűszerezve. Csak Fűzfa Balázs tanár úr, szombathelyi irodalomtörténész rekedt a hó fogságában a nyugati végeken, ő vezette volna a beszélgetést. Helyette ugrott be a szerepbe Varga Richárd, a Holtszezon szervezője.
Tóth Krisztina Szeleknek fordít című új verseskötete öt év termését foglalja össze, azokat az otthonos vagy éppen idegen élethelyzeteket, amelyek helyettünk is megihletik a költőnőt, amelyek által „magunkban pillanthatjuk meg az ismeretlent, és a másikban az ismerőst”, ahogyan egyik méltatója írja. Ha áttételesen is, a „hol van a múltunk és mi van a jelennel” kérdéskört járja körül. Mindjárt az első cikluson kívüli versében is, a Mi legyen? címűben, amelyet felolvasott a veszprémi estje elején. „Mi legyen kérdezem ezzel a sok CD-vel itt sorakoznak dobozban / ezek szóltak amikor szeretkeztünk főztünk utaztunk mi legyen / üres tokok borítók összekarcolt korongok címek hol van / az a sokévnyi dallam ki játssza őket újra egyszer le nekem.”
Tóth Krisztina a leghétköznapibb élményeket, dolgokat emeli univerzálissá verseiben. Varga Richárd kérdésére erről azt mondta, ilyen az ő látásmódja, szemlélődő típus és mindig is a részletek érdekelték, nagyon szereti például a járdát pásztázni és apró dolgokat felhasználni, amiket talál az utcán. „Mindig is azt érzem, ahogyan Petri írja, hogy az angyal a részletekben lakik. Amikor kreatív írást tanítottam, mindig azt mondtam a diákoknak, hogy ne akarjanak nagy történetet és sorstragédiákat ábrázolni, mert ha túl sokat markolnak, akkor kisiklik az anyag a kezük közül. Sokkal szerencsésebb, ha egy megromlott házasságot akarnak ábrázolni például, akkor írjanak le egy gyilkos, rövid dialógust. Nem kell leírni az egész házasságot. A részletek nagyon intenzíven tudják közvetíteni az egészet. Számomra könnyebb az apró látványból nyitni fölfelé, mint rögtön a nagyot megragadni. Méghozzá azért, mert a pici, apró hétköznapi részletek mindenkinek ismerősek és rögtön az az érzésünk támad, hogy tudjuk, miről van szó. És egyszer csak a vers váratlanul eljut egész máshova, hirtelen kitágul és valami ismeretlen helyre vezet el bennünket” – engedett betekintést alkotói módszerébe. Hozzáfűzte, részéről ez egyben valamiféle válaszreakció volt a ’70-es évek kozmikus költői nagyotmondására. Arra a fajta küldetéses költészetre, ami nem kisebbet tűzött ki célul, mint a világmindenség ábrázolása minden versben.
Ezzel szemben Tóth Krisztinánál minden egészen hétköznapi dolog verssé válhat. Mert az élet maga a vers.
A Holtszezon irodalmi fesztivál a Művészetek Háza szervezésében ma, február 21-én délelőtt a krimi írók és olvasók programjával, délután 16 órakor Visky András Illegalisták könyvbemutatójával, ugyanekkor Szavak a Váruccából és A punk címmel születésnapi beszélgetés Szilágyi Zoéval. Mindemellett rengeteg más program is. Nehéz lesz választani.
A vezető képen: Tóth Krisztina költőnő és párja Nicolas Richter
