Szüksége van-e az embernek a transzcendenciára? Igen, szüksége van, mert az emberi lét lényegét önmagában senki sem tudja meghatározni, mert nem láthatta a kezdetét és nem tudhatja a végét. A fő kérdés: a hit jog vagy kötelesség? A katolikus zsinatokat az eretnekek, a másképpen gondolkodók miatt hívták össze és alakítottak ki dogmákat annak érdekében, hogy ne lehessenek viták. De kik állították fel a dogmákat?
És tényleg megszűntek a viták? A hitnek (vallásnak) úgy és annyi értéke van, amennyire befolyásolni tudja az emberek jóra való törekvését. Ha valakinek ehhez hivatalos formákra van szüksége, és nem önmagától ébred arra rá, hogy azt tedd mással, amit magadnak kívánsz, arra vesd a követ, aki nem bűnösebb nálad. Nem egy emberben kell hinni, hanem a mindenségben, aki viszont nem hisz a mindenségben, az csak magában hisz, és ezért tartunk ma ott, ahol tartunk. Ha az egyén nem tud elvonatkoztatni saját magától, akkor mindig egyedül marad. A kereszt a világ középpontját jelöli, sok ezer évvel megelőzve a mai kereszténységet. Jézus nem mindenki felett, hanem mindenki alatt van, ez a küldetése, s ha nem lenne ott, akkor nem lenne felettünk semmi. Az intézményes egyház ezt az összefüggést nem akarja észrevenni, a ma embere pedig nem akarja a mindenség hatalmát elfogadni. Pedig ez az akaratán kívül is működik és hat. Ha minden második ember Nobel-díjas tudós és felfedező lesz, akkor sem lehet teljhatalmú az ember. Meg kell mondani, szerencsénkre! Bár az ember sokkal többet már nem tud rombolni annál, mint amit eddig megtett.
Köszöntsük a tavaszt e kissé borús felvezető után nyitott szívvel és lélekkel, mert ilyenkor mindig új remény születik, bárki, bárhol, bármiképpen is nevezi. Ilyenkor a mindenség megint nekilódul, bízva abban, hogy jobb és szebb lesz, mint előtte.
Szelestey P. Attila
