Miként kell élni kisebbségi gátlások nélkül? Ezt tanulta meg az Új Symposion harmadik nemzedéke a nagy mesterektől – mondta Csányi Erzsébet könyvének veszprémi bemutatója kapcsán.
A Művészetek Háza Veszprém Vár Ucca Műhely könyvek sorozatában jelent meg Csányi Erzsébet Vajdasági diptichon című könyve Sziveri János és Fenyvesi Ottó műveiről. Sziveri János, Fenyvesi Ottó és mások mellett az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén dolgozó irodalomtudós, esszéista, egyetemi tanár az egykori vajdasági művészeti folyóirat, az Új Symposion harmadik nemzedékhez tartozott.
A magyar kultúra korszakai a Vajdaságban
A könyvbemutatón nem csak az egykor két jó barát (Sziveri János 1990-ben, 36 évesen hunyt el) költői világába segített bepillantani, de diavetítésével vázolta a közönségnek a vajdasági magyar irodalom kialakulását is. A trianoni döntést követően az erdélyi magyarság szellemi központjai, Kolozsvár, Marosvásárhely „helyben” maradtak. A vajdasági magyarság viszont légüres térbe került, mert a szellemi központját, Szegedet és Budapestet egy új országhatár választotta el tőle. Ebből az állapotból bő egy évtizedig nem is tudott felocsúdni. A HÍD című irodalmi folyóirat 1935-ben indult el Újvidéken, tehát a magyarlakta területektől távol, és adott teret a Vajdaságban élő alkotóknak. A folyóirat ugyan 1941-től 1945-ig kényszerszüneten volt, de azóta is rendszeresen megjelenik.
A szintén Újvidéken megépült Forum Kiadóházon belül 1957-ben kezdte meg a munkát a Forum Könykiadó, melynek alaptevékenysége folyóiratok és könyvek megjelentetése. A kiadóházba költözött az egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó is. Az első magyar nyelvű felsőoktatási intézményt, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét 1959-ben alapították.
Az Új Symposion kimondottan az avantgárd törekvéseket ápoló lapként indult 1965-ben. (Symposion néven 1961-től 1965-ig az Ifjúság című lap melléklete volt.) A folyóirat első nemzedékéhez tartozott Bányai János, Bosnyák István, Domonkos István, Gerold László, Gion Nándor, Ladik Katalin, Tolnai Ottó, Utasi Csaba, Várady Tibor, Végel László. A hetvenes években lépett fel a lap második nemzedéke, majd 1980-ban a harmadik. Ekkor nevezték ki a lap főszerkesztőjének Sziveri Jánost. Koholt vádak alapján 1983-ban az egész szerkesztőséget meghurcolták, Sziveri Jánost teljesen ellehetetlenítették. A lap ekkor nem szűnt meg, de – Csányi Erzsébet szerint – már nem volt hiteles. A folyóirat a balkáni háború második évében, 1992-ben elhalt. Egykori szerkesztői 1993-ban Veszprémben megalapították az Ex Symposion című folyóiratot, amely az Új Symposion örökségét őrzi. Szabadkán is létezik Symposion néven a folyóiratnak egy „leágazása”, amely hosszabb-rövidebb kihagyásokkal jelentet meg egy-egy számot.
Az Új Symposion a kozmopolita szubkultúrák olvasztótégelye volt. A kultúrközösségek Jugoszláviában nem nemzetiségi alapon szerveződtek, és nemcsak az irodalmat foglalták magukba, hanem minden művészeti ágat.
Egy barátság kezdete
– Sziveri János és Fenyvesi Ottó egy díjátadó ünnepségen ismerkedett meg 1972-ben az újvidéki Ifjúsági Tribünön – mondta Csányi Erzsébet. – Még ugyanezen a nyáron Mártélyon barátkoztak össze egy művészeti táborban, amellyel alkotásaikat jutalmazták. Ősszel már együtt kezdték meg tanulmányaikat a magyar tanszéken. Közös szellemi felnövekedéstörténet az övék. Olvasták egymás műveit, foglalkoztak egymás írásaival, képzőművészeti alkotásaival. Adott volt a barátságuk, adottak voltak azok a tanulmányok, amelyeket az évek során róluk írtam, ezekből állt össze a Vajdasági diptichon. Az Új Symposion harmadik nemzedéke azt tanulta meg a nagy mesterektől, Tolnai Ottótól és Domokos Istvántól, hogy miként kell élni kisebbségi gátlások nélkül. Miként lehet szabadon élni és alkotni adott körülmények között.
Az Új Symposion ellehetetlenítése
Az Új Symposion szerkesztősége 1979-ig az Ifjúsági Tribün épületében működött. Szomszédságában a Polja című folyóirat szerkesztősége dolgozott. Az Új Symposion izgalmas, nyitott, multikulturális szellemi műhely volt Sziveri János, Fenyvesi Ottó és a többi fiatal alkotó számára. Amikor a szerkesztőség átkerült a pártirányítású Fórum Kiadóházba, elkezdődtek a megpróbáltatások, megindult a szerkesztőség tagjainak vegzálása. Csányi Erzsébet a Vajdasági diptichon negyedik fejezetében több forrásból összegyűjtötte a vonatkozó megállapításokat az Új Symposion ellehetetlenítésével kapcsolatban.
Sziveri János 1989-ben a Keresztury Tibornak adott interjúban így foglalta össze a boszorkányper történetét: „Az a nagy szégyen az egész Symposion-ügyben, hogy a lap első nemzedékének többsége – akiket tiszteltünk egykoron – felvállalta a leszámolásnál a hóhér szerepét. A Forum Nyomda, Lap- és Könyvkiadó Vállalat – idetartozott munkaszervezetileg a Sympo – kapta a parancsot, hogy nyírja ki a szerkesztőséget. 1983-ban a Symposion első nemzedékéből Fehér Kálmán a ház vezérigazgatója volt, Bányai János jelenlegi vezérigazgató akkor a könyvkiadó főnökeként ügyködött, míg Gion Nándor, az Újvidéki Színház akkori igazgatóját az év elején nevezték ki az Új Symposion Kiadói Tanácsának elnökévé… Ők voltak tehát a hangadók, azok, akiknek a valamikori szerkesztő és író, Major Nándor – és hasonszőrű politikustársai – kiosztották a feladatokat. Nyilván vastag lehet a bőr a képükön, mert ’tisztességesen’ el is végezték ezeket.”
Veszprém és Újvidék
Az est befejezéseként Fenyvesi Ottó Sziveri János és saját verseiből olvasott fel. Felolvasta Simon Grabovac szerb költő versét is, amelyet ő fordított magyarra. Ezután megkérte Simon Grabovacot, aki Csányi Erzsébet férje, hogy olvassa fel a versét eredetiben. A költő meglepődve tett eleget a felkérésnek.
– Simon a Polja című folyóiratnál dolgozott – mondta Fenyvesi Ottó. – Azóta ismerjük egymást. Újvidék ebben az évben Európa Kulturális Fővárosa, Veszprém pedig jövőre lesz az, ha megérjük. Úgy érzem, mi is hozzátettük a magunkét ahhoz, hogy Újvidék és Veszprém közelebb kerüljenek egymáshoz.
A vezető képen Csányi Erzsébet és Simon Grabovac. Fotók: a szerző
