A 24.hu-n megjelent interjújában, amelyet portálunkon is szemléztünk, dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora általános pesszimizmusának adott hangot az emberiség jövőjével kapcsolatban az éghajlatváltozás, a nyersanyagszűkösség, a háború és egyéb globális kihívások összefüggésében.
A pesszimista hangvétel korántsem alaptalan, azonban a végkicsengés, a szükségszerű és elkerülhetetlen civilizációs összeomlás hangoztatása a szintén a 24.hu-n megjelent írás szerzői – Bart István (jogász, klímapolitikai szakértő), Csernus Dóra (klíma- és környezetpolitikai szakértő, Egyensúly Intézet), Csóka Gergely (okl. környezetmérnök, klímavédelmi szakértő), Kelemen Ágnes (környezetgazdász, klímapolitikai szakértő), Kis Anna (meteorológus, éghajlatkutató), Lehoczky Annamária (meteorológus, éghajlatkutató), Szolnoki Ádám (a Magyar Napelem Iparági Egyesület elnöke), Ürge-Vorsatz Diána (fizikus, környezetkutató, professzor, IPCC alelnök), Vigh Péter (szerkesztő, Másfélfok), Zsótér Márton (közgazdász, autóipari és közlekedési szakértő) – szerint korai és veszélyes, néhány technológia értékelése pedig egyoldalú.
Dr. Gelencsér András szerint minden jelenlegi erőfeszítésünk vagy hiábavaló, vagy kifejezetten tévút. Szerinte a megújuló energiák zsákutcát jelentenek, krónikus nyersanyaghiány és élelmiszerválság várható, az európai uniós klímapolitika elhibázott. Bár látjuk, valamint egyre inkább érzékeljük is a környezeti-éghajlati válság fenyegetését, civilizációnk minden jó szándék ellenére évtizedeken belül elkerülhetetlenül összeomlásra van ítélve.
A föntebb felsorolt szakemberek szerint ez egy téves következtetés. Az összeomlásnak valós esélye van, de nem elkerülhetetlen. A két végkifejlet közötti különbség épp az emberiség hozzáállásán, azonnali lényeges cselekvésén múlik. A problémát mi idéztük elő, de a megoldás is a mi kezünkben van.
A kulcs abban rejlik, hogy egy olyan komplex problémát, mint korunk környezeti-éghajlati válsága, nem lehet úgy megoldani, hogy csak egy-két szereplő cselekszik. Akkor lehet eredményesen fellépni, ha a megfelelő környezet-, természet- és klímavédelem integrálódik minden társadalmi szintbe (egyén, csoport, település, régió, ország, világ), minden gazdasági szintbe (KKV-k, nagyvállalatok, multik), minden szakmába és a politikába is. Olyan nincs, hogy valaminek vagy valakinek nem szükséges lépéseket tenni, illetve az nem lehet kifogás, hogy a másik sem cselekszik. Amennyiben a kellő gazdasági és jogi környezet, valamint a tudás biztosítva van, úgy fog.
Építőkockák
Sem a napenergia, sem a szélenergia, sem az e-autó, sem a hőszivattyú nem fogja önmagában megoldani a válságot. Ezek a technológiák, csak úgy, mint az energiahatékonyság vagy a körforgásos gazdaság, mind a megoldás építőkockái. Hatékonyságuk, anyagigényük már a múltban is sokat fejlődött, és joggal feltételezhető, hogy a jövőben is fog. A megoldás ezek együttes hatásától, illetve az egyének és a társadalom cselekvéseitől együttesen várható.
Az IPCC legfrissebb jelentése szerint, még ha túllövéssel is (vagyis ideiglenesen meghaladjuk a Párizsi Megállapodásban a világ országai által elfogadott felmelegedési küszöbértéket, majd visszacsökkentjük azt), de továbbra is van esély, hogy a biztonságos(abb) 1,5 Celsius-fok környékén stabilizáljuk a globális átlaghőmérséklet-emelkedést a század végéig. A helyzet nem fekete-fehér, nem egy zéró összegű játszma, ahol vagy nyerünk vagy vesztünk, mivel minden egyes tizedfok számít. Ahogy az sem mindegy, hogy tartósan vagy ideiglenesen lépjük túl a 1,5 vagy 2 Celsius-fokot, és hogy mennyivel.
Mert a vizionált civilizációs összeomlás nem a hollywoodi filmekből ismert apokalipszis módjára következik be varázsütésre. Fokozatosan lesz egyre rosszabb mindannyiunknak, ha nem hagyunk fel az üvegházhatású gázok kibocsátásával és a pazarló nyersanyaghasználattal – tehát a mindig növekedő fogyasztásra alapuló gazdasággal.
A tudomány szempontjából nézve objektíve van esélyünk és lehetőségünk, hogy elkerüljük a legrosszabb forgatókönyveket. Az, hogy ebből politikai realitás legyen, mindannyiunk feladata.
A képen Hybrit fosszilis mentes acélgyár Luleában, Svédországban. Fotó: Mikael Sjoberg/Bloomberg/Getty Images
