Ha valaki tanul és teljesít, akkor gazdag lesz, ha nem, akkor szegény marad, legalábbis elméletben. A gyakorlatban ugyanis hatalmas problémák vannak ezzel a nyugati világban és Magyarországon is – írja a g7.hu-n Stubnya Bence.
Papíron a piacgazdaság előnye a meritokrácia. Ennek nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy valakinek a társadalmi pozíciója nem a származásától, hanem a tehetségétől és szorgalmától függ – olvasható a g7.hu-n megjelent írásban.
Magyarországon egy szegény családnak több mint 200 évig tart kiemelkedni a szegénységből és középosztálybelivé válni.
A kétezres években a társadalmi mobilitás Magyarországon európai összehasonlításban a középmezőnyben volt. Az OECD elmúlt évekre vonatkozó kutatásai alapján a helyzet valamelyest romlott, és az OECD-országok között nincs olyan európai ország, ahol gyengébb lett volna a társadalmi mobilitás, mint Magyarországon.
Egy olyan gyerek, akinek menedzserek a szülei, háromszor akkora eséllyel válik maga is menedzserré, mint egy olyan, akinek a szülei alacsonyabban képzettek. Vagy például amíg egy gazdag apa gyerekeinek átlagosan fele lesz biztosan gazdag, addig egy szegény apa gyerekeinek csak 20 százalék az esélyük ugyanerre.
Van ugyanakkor olyan mutató is, amiben nem állunk annyira rosszul: például amíg az Egyesült Államokban a népesség leggazdagabb negyedének szülei csak kevesebb, mint 10 százalék esetében alacsony jövedelműek, addig Magyarországon ez az arány 20 százalék. Ezzel az OECD-mezőny felső részében vagyunk, például Franciaországot vagy Németországot megelőzve.
Magyarországon három lényeges oka van annak, hogy a szegények a padlóhoz, a gazdagok pedig a plafonhoz vannak ragadva. Az első és talán legfontosabb a magyar oktatási rendszer. A magyar oktatásban több tényező is gátolja a mobilitást. A közoktatásban ilyen az adott iskolától erősen függő minőség, a korai szelekció – tehát a tanulók képességek szerinti csoportosításának – elterjedt alkalmazása és a szegregáció. Óvodai szinttől középiskolai szintig egyre jelentősebb a magyar oktatási rendszerben a magánoktatás szerepe, ami szintén gátolja a társadalmi mobilitást. A felsőoktatásban pedig hasonló következménye van annak, hogy egyre többen tanulnak külföldi egyetemeken.
Szintén erős gátja a mobilitásnak, hogy a rendszerváltás után felhalmozott vagyonok már elkezdtek öröklődni, ami különösen a lakhatási lehetőségekben érezteti a hatását, ahol egyre több fiatal számára az öröklés az egyetlen módja annak, hogy saját lakáshoz jusson.
Az oktatás és a lakáspolitika két olyan terület, amin megfelelő politikai akarat megléte esetén lehetne ezeken a trendeken változtatni. Van viszont egy harmadik trend is, amin nehezebb változtatni, ez pedig az a jelenség, amit a szociológusok homogámiának hívnak. Ennek az egyébként az egész nyugati világban megfigyelhető jelenségnek az a lényege, hogy hasonló jövedelmi helyzetű emberek alapítanak családokat, ami miatt csökken az átjárás a gazdag és szegény háztartások között.
