Szépen alakulgat a Telekom Veszprém férfi kézilabda csapatának kerete. Azt is írhatnám, hogy most már a jelenlegi szakmai menedzsment és a vezetőedző elképzelése, ízlése és kérései alapján. Petar Nenadics után a klub ismét kivásárolt egy játékost.
A 25 éves, szlovén Borut Mackovsek kötelezte el magát két évre a magyar bajnoki ezüstérmeshez. Kentin Mahé már tavaly aláírt a királynék városának csapatához, csakúgy, mint a sérülései miatt „üvegtérdűnek” elkeresztelt René Toft Hansen, az olimipai bajnok dán beállós, és itt van már Manuel Strlek, az ugyancsak tavaly szerződtetett balszélső is. És persze Sterbik Árpád, az örök kedvenc extra klasszis kapus is a jövő csapatát erősíti. Erős névsor a maradókkal együtt. A kérdés, hogy velük sikerül-e egységes, egymásért küzdő csapatot építeni és visszahódítani az aranyérmet a Pick Szegedtől, valamint újra eljutni a Final Fourba, ahová négy évig megszakítás nélkül szinte hazajártunk? A nekünk most kisorsolt Bajnokok Ligája csoport (Vardar, Kielce, Barcelona, Meskov Brest, Montpellier, Löwen, Kristianstadt, Telekom Veszprém ) cseppet sem könnyű nyolcas, ahonnan el kell jutni a Köln Arénáig.
Közben bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a keretből egyre fogynak a magyar kézilabdázók. Schuch Timuzsin a Fradiba igazolt. A zöld-fehérekhez ment kölcsönbe Ancsin Gábor is. Hasonló a státusza a Tatabányára távozó Győri Mátyásnak, akit ráadásul tavaly Füredről kivásároltak, most viszont már nem kell! Kevés az esélye annak, hogy az utóbbi kettő valaha is újra Veszprém mezt vesz fel magára. Mára odáig jutottunk, hogy Mikler Roland, Nagy László, Lékai Máté és az eddig csak epizódszerepekhez jutó Ligetvári Patrik a magyar játékos. Veszprémi nevelést nagyítóval kell keresni a legjobbak között. Ráadásul Mikler és Nagy László szerződése egy év múlva lejár. Bennfentes információk szerint egyesek azt szeretnék, ha Nagy László és Momir Ilic esetleg már máshol folytatná a játékot… Csak remélni merem, hogy ez nem történik meg és valóban csak pletyka az egész! Viszont tudjuk már, hogy jövő ilyenkor a „miénk” Rasmus Lauge Schmidt, a dán balátlövő is. Vagyis tovább külföldiesedik a Telekom Veszprém.
Nem kívánnék itt milliárd forintokkal dobálózni, de akik figyelik a sportot, azok tudják, hogy a Veszprémben és annak környékén működő kézilabdaműhelyek évek óta hihetetlen összegű társasági adóból (TAO) származó támogatáshoz jutnak. Ebből annak kellene következnie, hogy a rekorder magyar bajnoknál és a többi itthoni együttesnél is egyre több fiatal magyar játékosnak kellene folyamatos játéklehetőséghez jutnia, akik majd a nemzeti válogatottakat is erősítenék. Ennek homlokegyenest az ellenkezőjét látjuk, tapasztaljuk. Végig kell csak nézni, hogy kikkel „erősít” női és férfi vonalon is a mezőny. Egészen hihetetlen, ami ezen a területen történik. De akkor vajon mire költik el a milliókat és hogyan képezik a hazai edzők a fiatalokat, ha alig kerül közülük valaki a nemzetközi élvonalba? A Telekom Veszprém is egyre közelebb kerül ahhoz, hogy hamarosan kiteheti az aréna bejáratára a táblát, hogy: nincs már magyar játékosunk, de azért drukkoljatok nekünk.
Donát Tamás
