Eljött a Telekom Veszprém – Mol Pick Szeged férfi kézilabda csúcsrangadóra a Magyar Kézilabda Szövetség több vezetője, és – a tavalyi teljesítmények elbírálása alapján – öt díjat adott át a legjobbaknak. Mind az ötöt veszprémi játékosnak.
Legalább egyet adhattak volna szegedinek! A fair play szellemében.
Mondjuk Thiagus Petrusnak, hiszen mégiscsak a Barcelonába igazol a védekező specialista, Morros helyére. A Mister (Juan Carlos Pastor, a Szeged mestere) is átvehetett volna egyet, mert tavaly nagyot ment a Szeged a Bajnokok Ligájában is.
Néztem a szegediek arcát és hallgattam szurkolóik visszafogott fütyülését. Bizony kicsit együtt éreztem velük, mert megalázó érzés lehetett végignézni ezt az igazságtalan erődemonstrációt az aréna játékterén. Ráadásul a hazai 0-szektorból zúgott a „ti vagytok a másodikok, hej-hej!” rigmus. Ezek ismeretében aztán csattanós választ adtak a kékek az Építőknek, hiszen 32:31-re megnyerték a presztízsrangadót. Ami azért nagy égésnek számít a sportág magyar fővárosában. A mérkőzés sajtótájékoztatóján kiderült, hogy nem mindenki gondolja így.
A Telekom Veszprém vezetőedzője például azt mondta arra a felvetésre, hogy a Szeged történelmi győzelmet aratott, hiszen tizenegy év után nyertek újra, hogy „ez csupán egy statisztikai adat”. Az ilyen megközelítés persze szíven szúrja a „rend, fegyelem, munka” trilógián nevelkedett Veszprém-drukkereket. A kínos vereség után Ljubomir Vranjestől elhangzott más is a médiumok képviselői előtt. Íme:
– Számos új dolgot próbáltunk ki, amelyek közül néhány működött, néhány pedig nem.
Tehát a mester kísérletezgetett a magyar csúcsderbin. Vajon megtette ezt a Bundesligában a Löwen vagy a Kiel ellen is? Nem valószínű. Carlos Ortega sem vette komolyan ideérkezésekor a Pick elleni idegenbeli első összecsapást. Jól el is verték a Tisza partján a csapatát 31:24-re.
Hat évvel ezelőtt kezdődött az „új világ” a királynék városában, amikor az újonnan érkező, a kézilabdához semmit sem értő klubvezetők, a külföldi játékosok és szakvezetők ellepték a klubot, és csak nagyon lassan és nehezen értették meg, hogy mit jelent a veszprémi kézilabda harmincöt év alatt felépített és megteremtett filozófiája: mindenkit mindig annyi góllal legyőzni, amennyivel csak lehet! Különös tekintettel a mindenkori legnagyobb riválisra. Kezdetben a Budapesti Honvédra, aztán a Tatabányára, majd a Rába ETO-ra, később az Elektromosra, utána a Dunaferre és másfél évtizede a Pick Szegedre. Aki ennél a klubnál dolgozik és Veszprém mezben játszik, annak ezt folyamatosan tiszteletben kell tartania, ugyanis ezért juthatott ilyen magasra a legsikeresebb, legeredményesebb magyar férfi kézilabdacsapat. Hiszen soha nem kért és adott kegyelmet! Ezért egy kicsit szégyellje magát, aki tesztmeccsként kísérletezett egy Veszprém–Szeged klasszikuson, mert elsősorban érzelmileg nem tud ráhangolódni egy ilyen összecsapásra. Nagyon sokan voltunk ezért szomorúak, becsapottak a derbi után, hiszen nem vagyunk hozzászokva ehhez a mentalitáshoz.
A győzelmeket jó érzés megünnepelni, de a vereségekkel, főleg egy ilyennel bizony el kell számolnia valakinek. A Duna Aszfalt Zrt.-nél nyilván nincs kompetens személy, aki föltenné a szakmai kérdéseket, mert nem értenek hozzá. Mivel a klubnak elnöksége sincs, ezért számonkérés sem lehetséges, így a szakmai értékelésre marad a nagy trió: Eklemovics Nikola klubigazgató, Ljubomir Vranjes vezetőedző és a teljhatalommal felruházott Sevinger Zsolt. Majd ők eldöntik maguk között, hogy ki az úr a háznál…
Robin Hood
