Hányan vannak, akik képtelenek utolérni magukat? Egyre csak görgetik maguk előtt a teendőket, nem diplomáznak, képtelenek teljesíteni a nyelvvizsgát, de előfordul, hogy egészen egyszerű dolgok is kifognak rajtuk.
Még a bankjukkal, vagy a háziorvosukkal sem képesek kapcsolatba lépni, pedig ott ülnek a számítógépnél, pár perc lenne az egész és továbbléphetnének. De nem. A legújabb kutatások a kiégéssel, a társadalmi és gazdasági környezet megváltozásával hozzák kapcsolatba a lelki gátat, ami elsősorban a mai fiatal felnőtteket érinti, az 1980–2000 között született nemzedékeket. Ám igazából – szerintem – korántsem életkorra jellemző tünet, a társadalom bármelyik évjáratában előfordulhat.
A fiatal felnőttek egy részét kiütötte a munkaerőpiacon hirtelen bekövetkezett változás: a stabil munkahelyek megszűnése, a jóléti szolgáltatások visszaszorítása. Egyre többen vannak, akiknek hiányzik a kiszámíthatóság és a tervezhetőség, egyszóval a biztonság az életéből. A 444.hu-n olvasható alapos elemző cikk a probléma társadalmi és gazdasági hátteréről.
A 444.hu cikkírója többek között Anne Helen Petersenre hivatkozik, aki 2019 januárjában írt saját kiégési, halogatási tapasztalatairól óriási érdeklődést kiváltva. Pár nap alatt több mint hétmillióan kattintottak rá, fiatalok tízezrei írtak neki, akik magukra ismertek. Nem a világ lustáiról van szó, épp ellenkezőleg, olyan emberekről, akik százféle dolgot csinálnak egyszerre, különféle munkák, tanulmányok és projektek mellett próbálják valahogy egyben tartani az életüket, a családjukat, megfelelni az elvárásoknak, miközben minden kicsúszik a kezükből. Folyamatosan elmaradnak mindennel, és úgy érzik, semmi értelme annak, amit csinálnak.
Petersen felmérést végzett az amerikai húszon- és harmincévesek között. Ezekre az interjúkra támaszkodva a cikkét könyvvé bővítette, ami ősszel jelent meg Képtelen vagyok: Hogyan váltak a milleniálok a kiégett generációvá (Can’t Even: How Millennials Became the Burnout Generation) címmel. És ugyan a Petersen könyvében megszólaló fiatalok mind amerikaiak, de az általuk elmesélt tapasztalatok és problémák jelentős része a világ számos országában, így nálunk is ismerősen hangozhatnak.
Petersen könyvének egyik fontos felismerése, hogy az e történetek közötti hasonlóság jelzi, nem egyéni, hanem társadalmi problémáról kell beszélnünk. Amit nem fogunk tudni megoldani, ha kicsit okosabban szervezzük az életünket, ha beszerzünk még egy appot, ami segít összerendezni a napi teendőket, ha még jobban odafigyelünk arra, hogy egészségesen étkezzünk. Hanem hátrébb kell lépni egyet, és megnézni, mi okozza ezt az egészet. Például a munka fogalmának teljes fejtetőre állítása: visszaszorultak a stabil, kiszámítható munkahelyek, és elkezdett radikálisan átalakulni az is, hogy mit értünk munka alatt. A mai munkahelyek nagy része nem hagyományos fix munkaidős, hanem megbízásos szerződéses, részmunkaidős, beugrós vagy egyéb ideiglenes. Arról, hogy ez hogyan frusztrálja az embereket, milyen hatással lehet a fiatalok viselkedés- és gondolkozásmódjára, életstratégiájára, lelki világára, érdemes elolvasni a 444.hu cikkét, aminek címe: Fiatal felnőttek, akiknél a kiégés alapállapot.
