Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, mégsem prioritás a környezet- és klímavédelem az unió közeljövőjéről szóló dokumentumban. Kis Anna írása a klímaváltozás hatásairól a masfelfok.hu-n.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) először közreadott, alkalmazkodásról szóló jelentése 36 klímakockázatot sorolt öt fő csoportba (élelmezés, egészségügy, infrastruktúra, gazdaság és pénzügy, ökoszisztémák). 21 esetén már most nagyobb készültségre lenne szükség, amiből 8 különösen sürgető. A kockázatok ugyan elvontnak tűnhetnek, de valójában az egész gazdaságot és a társadalmat is veszélyeztethetik. Az extrém hőség gyakoribb előfordulása, a csapadékmintázatok megváltozása többféle rizikót is magukban hordoznak, amelyek területileg eltérők. Minél előbb mérsékelnünk kell a klímaváltozást, különben katasztrofális károkkal találhatjuk szemben magunkat itt, Európában is. Az EEA jelentése szerint több területen még akkor is felkészületlenek vagyunk, ha sikerül 1,5 foknál korlátozni a globális felmelegedés mértékét. A nem-klimatikus tényezőkön is sok múlik, de hatékony politikákkal szignifikánsan csökkenthetjük a kockázatokat. Ehhez képest az Európai Unió közeljövőjét meghatározó prioritási listában a környezet- és klímavédelem ügye csak az üzlet és a versenyképesség kontextusában jelenik meg, míg a természet és a biodiverzitás semennyire. Sokkal több szó esik biztonságpolitikáról és migrációról, pedig a klímaváltozás hatásai nem állnak meg a határoknál és nem lehet fegyverekkel semlegesíteni őket.
Európa a leggyorsabban melegedő kontinens: 2013 és 2022 között a felszínközeli hőmérséklet emelkedése globálisan 1,13–1,17 °C volt, míg kontinensünkön ez az érték 2,04–2,10-nek adódott. A klímaváltozás következtében hosszabb aszályok, hőhullámok lépnek fel, gyakoribbak a villámárvizekhez, áradásokhoz vezető extrém csapadékesemények, a part menti területeket pedig a tengerszint emelkedése fenyegeti.
A klímaváltozás mindenre hatással van
A XXI. század során a klimatikus veszélyek várhatóan tovább nőnek Európában, még az optimista szcenárió esetén is, de ennek erőssége és üteme függ a globális üvegházgáz-kibocsátástól. A következő évtizedekben az extrém hőség egyre gyakoribbá válására és a csapadékmintázatok megváltozására számíthatunk a szimulációk szerint. Egyes területeken a heves esőzések és áradások okozhatnak gondot. A pesszimista forgatókönyv szerint csak az árvizekből eredő károk meghaladhatják az egybillió euró költséget évente a század végére Európában. Ugyanakkor Dél-Európában súlyosabb aszályok léphetnek fel. Az éghajlat megváltozása pedig az élelmezés-, víz- és energiabiztonságra, az egészségre, a pénzügyi stabilitásra, a szociális kohézióra és stabilitásra is hatással van, csakúgy mint a földi és vízi ökoszisztémákra.
A klímaváltozás súlyosbíthatja a már meglevő kockázatokat (ökoszisztéma darabolódása, szennyezés, fenntarthatatlan mezőgazdasági és vízkezelési gyakorlatok, felszínhasználat és települési mintázatok, szociális egyenlőtlenségek). Egyfajta dominóeffektus alakulhat ki, akár Európán kívüli hatás miatt, a kombinált események hatása pedig még nagyobb lehet. Ugyanakkor a nem a klímához kötődő kockázatok erősíthetik az éghajlati veszélyeket (hőhullám, aszály, árvíz). A fenntarthatatlan vízgazdálkodás, a biodiverzitás-veszteség, a szennyezés mind növelik a sebezhetőséget a klímaváltozással szemben. A jól fenntartott infrastruktúra viszont ellenállóbb lehet, vagy a megfelelő egészségügyi tervezéssel megelőzhető a rendszer túlterhelődése például hőhullámok során. Egy súlyosabb aszály (esetleg még hőhullámmal kombinálva) a víz és élelmezés bizonytalanságát eredményezheti, elősegítheti erdőtüzek kialakulását, ami akár a kritikus infrastruktúra sérüléséhez, áramkimaradáshoz vezethet. Ezek együtt már a pénzügyi piacra és stabilitásra is fenyegetést jelenthetnek…
A politika nem jól reagál
Az EU-ban történt ugyan előrehaladás, de a társadalmi felkészültség még mindig alacsony és a politikai megvalósítás is le van maradva a gyorsan növekvő kockázati tényezők mögött. Meg kell előzni, hogy belakatoljuk magunkat rossz gyakorlatokba vagy nem megfelelő alkalmazkodási stratégiákat valósítsunk meg (maladaptation) és elkerüljük a potenciálisan katasztrofális kockázatokat.
Európa 2020 óta válságból válságba esik (koronavírus, orosz–ukrán háború, energiaárak stb.), így jól érzékelhető a társadalmak részéről egyfajta „elfáradás” a környezeti-éghajlati válság témája iránt, az uniós szervek és vezetők pedig az ebből fakadó politikai visszacsapásra (backlash) válaszul akarják kevésbé priorizálni ennek a kezelését. Holott annak negatív hatásai már most érzékelhetőek, és felkészületlenek vagyunk a jövő kockázataira.
Ha a jelen valós és el nem tagadható problémái háttérbe szorítják a hosszú távú, perspektivikus gondolkodást, akkor az EEA jelentése szerint drámai kihívásokkal kell megküzdenie kontinensünknek ebben a században, amit a mérséklés (mitigáció) és a felkészülés (alkalmazkodás) tarthat csak mederben, biztosítva számunkra az élhetőbb környezetet és éghajlatot.
Kis Anna meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa. Alapos elemző írása teljes terjedelmében ezen a linken olvasható.
Illusztráció: Getty Images/iStockphoto
