Nemrégiben tűz volt Pécsett, Budapest egyik kerületében és más településeken is. A tűzoltók mindenütt hősiesen küzdöttek a lángokkal. Jómagam is oltottam már kétszer. Révfülöp közeli telkem szélében, az utacskán egy társaság jött ki az erdőből, s valaki eldobott egy égő cigarettát.
A tűz a szó legszorosabb értelmében „futó” tűzként terjedt az út melletti elszáradt növényi maradványok között. Pedig akkor még nem volt ennyire nyomasztó a klímaváltozás okozta szárazság.
Senki nem segített, akik ott voltak, észre sem vették, a csodás panorámában gyönyörködtek. Szaladtam a lapátért, s végül – pár perc alatt – sikerült azzal eloltanom. Megkönnyebbültem, mert arrafelé nincs vezetékes víz. Ha nem vagyok ott, leég az egész hegyoldal a házakkal, akár a főútig!
Pár évvel ezelőtt előadásokat tartottam több településen és cikksorozatot is írtam kollégáimmal a Naplóban a klímaváltozás hatásairól, a globális felmelegedésről és arról, hogy mit okoznak az ezzel járó folyamatok égen, földön, vízen. Illetékesek megkeresése során nagyon gyakran kaptam azt a választ, hogy „ez a nagyok feladata”, „mi kicsik vagyunk, hogy segíthessünk”. A „nagyok” alatt a kormányt, a minisztériumokat értették, s nemigen akarták belátni, hogy mindenkinek van ebben feladata. A legmeglepőbb az volt, amikor egy vezető beosztású fontos személy megkért, hogy ne keltsek pánikot. Ma már talán másképpen vélekedik.
Mindennek az alapja a víz
A Pannon Egyetem rektora nagyon fontos interjút adott a közelmúltban egy országos hírportálnak (Gelencsér András: Fenntartható fejlődés nem létezik, az egy ábránd), hogy a mértéktelen túlfogyasztást is figyelembe véve milyen gondok, bajok érhetik az emberiséget rövid időn belül. Remek írás! Jellemző, hogy sokan azonnal szembefordultak az álláspontjával, szakemberek is. Szinte visszhangzott számomra: „ne kelts pánikot”. Pedig a klímaváltozás okozta felmelegedéssel szembe kell nézni, s fel kell készülni a várható bajokra, hogy a pánikot elkerüljük.
Mindennek az alapja a víz! Nélküle nincs élet. A vizet menteni kell! Vajon városunkban hogyan bánunk a vízzel? Nem a vezetékes vízre gondolok, hanem a Séd vizére.
Alig másfél évtizede kollégámmal egy önkormányzati bizottsági ülésen voltunk. Javaslatot tettünk a Séd patak duzzasztására (az állatkert alatti részen és a Fenyves utca környékén – akkor ott kertészetek is voltak). Javasoltuk szakemberek bevonását a tervezéshez, s azt, hogy a patak vizének monitorozásával akár az önkormányzat is figyelhetné a vízáramlást, a szintmagasságot, az esetleges szennyeződéseket, s ha szükséges, beavatkozhatna. A cél nem nagyobb tavak létesítése lenne – bár egy záportározó kialakítása egyre aktuálisabb –, hanem öntözésre, sőt baj esetén tűzoltásra is használható víz biztosítása.
Ez a javaslat elhalt, ahogy kijöttünk az épületből. Most újra át kellene gondolni! A korábbi javaslatot részletesebben nincs értelme itt leírni, hiszen ezeken a területeken is sok minden változott a szabályokkal, előírásokkal, tulajdonviszonyokkal együtt. Viszont a tartalékolt vizekkel sokat lehetne segíteni a városnak, a tűzoltóságnak.
Ráadásul jövőre sok embert várunk Veszprémbe. S én már kétszer láttam az elmúlt években száraz avaron villámsebesen tovafutó tüzet. Vigyázzunk a városunkra!
Vendégszerzőnk: Tóth József Károly
Illusztráció: jasztelek.asp.lgov.hu
