Amikor a térre értem, még üldögélt. Magába roskadva, lehajtott fejjel, előtte egy sapka az alamizsna filléreknek. Keze ügyében műanyag palack, benne valami rossz lőrével. Erősen ittasnak látszott, mindenki nagy ívben kikerülte.
Kis idő múlva végigdőlt a kövön, attól kezdve olyanná lett, mint egy szennyes, bűzös rongykupac. Nadrágjának hátsója nem hagyott kétséget – vegetatív működésének minden mocskát maga alá engedte.
A posta előtt, alig pár méterre a magatehetetlen emberi roncstól mindeközben látványos kulturális bemutató zajlott. Veszprémi, szegedi, passaui táncosok szórakoztatták a Gizella Napok szombat délutáni közönségét. Egyre gyűlt a tömeg, megérkezett Gizella királyné, felsorakoztak a múltidéző történelmi felvonulás jelmezes résztvevői meg a passaui küldöttség arany főkötős hölgyei, hogy a várba induljanak.
– Anya, mi baja a bácsinak? – kérdezte egy-egy riadt tekintetű kisgyerek.
Néhány felnőtt zavartan elfordította a fejét, de a többség rideg közönnyel vagy leplezetlen megvetéssel bámulta a visszataszító, bűzlő figurát. Valaki megjegyezte: már délelőtt is itt volt.
Kicsit közelebb mentem, láttam, hogy szuszog. Nem, én se nyúltam hozzá, nem próbáltam megszólítani, meggyőződni róla, hogy van-e pulzusa, de képtelen voltam magára hagyni. Felhívtam a 112-es telefonszámot. Szimpatikus, nyugodt férfihang jelentkezett, végighallgatott, kérdezte, szerintem szükség van-e egészségügyi beavatkozásra. Mondtam, fogalmam sincs, ez az ember leginkább nagyon részegnek látszik, de valamit mégiscsak tenni kellene.
– Rendben, értesítjük a rendőr kollégákat – válaszolta.
A menet elindult, én is velük, nem tudom, ki szedte össze, hova vitték, kimosdatta-e a mocsokból valaki, kapott-e enni, adtak-e rá tiszta ruhát.
Azóta is nyomaszt a dolog. Nem önmagában, hanem úgy mindenestül. Az iszonyatos kontraszt. A közöny. Az undor. A tehetetlenség. És egy kérdés, amin a városvezetésnek érdemes lenne elgondolkodni. Külföldön járva láttam, hogy az ilyen népünnepélyeken mindig kint vannak az utcán az önkormányzat alkalmazottai. Formaruhájukon a város címerével, a kezükben walkie-talkie. Figyelnek, segítenek, kérdésekre válaszolnak, útba igazítanak, rendőrt hívnak, mentőt hívnak, ha kell. Kezdődik a nyári fesztiválszezon, készülünk az Európa Kulturális Fővárosa eseményeire. Jó lenne, ha követnénk az európai mintát ebben is!
