Az irodalmi Nobel-díjas J. M. Coetzee A lengyel című regényében újragondolta Dante és Beatrice szerelmének történetét a lengyel zongorista, Witold Walczykiewicz és a spanyol Beatriz között.
A lengyel zongoraművész a kimondhatatlanul sok w betűvel a nevében Barcelonába érkezik, hogy Chopint játsszon egy kis zeneértő, gazdag körnek, amelynek tagjai kíváncsiak arra, milyen az a játék, mely a világon történelmileg a leghitelesebb Chopin-előadásnak tűnik. A különc zenész a Bergman-filmekből is ismert, a Star Warsban és a Trónok harcában játszó Max von Sydow nevű színészre hasonlít, és ezt mindenki szóvá is teszi neki. Később kiderül, hogy inkább a morogva tekintetű Dantét idézi meg a figurája. A szótlan, furcsa Witold meglepően ridegen, szárazon játssza Chopint. Ám amikor a koncertet szervező Beatrizszal találkozik, olyan, mintha valami kinyílna benne. Úgy érzi, valamire rátalált. Lehet nevezni békének, szerelemnek, vagy egy sokkal teljesebb, mélyebb dolognak.
Vajon hogyan dönt az ötvenéves Beatriz, aki ugyan nem tökéletes, de számára épp kielégítő házasságban él? Hogyan fogadja a nála jóval idősebb zongorista heves udvarlását, aki olyan éteri szerelmet érez iránta, akár az Isteni színjáték szerzője az ő Beatricéje iránt? Mit lehet kezdeni azzal, ha egy idősödő nőt valaki arra kér, szökjön el vele Brazíliába, és az a valaki még verset is ír hozzá? Főként, ha ez a szenvedély már nem tudható be a hormonok puszta játékának? Milyen rejtett érzéseket fedezhet fel magában egy asszony, aki már a szexualitásról és a gyengédségről is jó régen lemondott, és csak a gyerekei boldogulása, a komolyzenei koncertek szervezése tölti ki az életét? Lehet még egyszer tele a szíve?
A Nobel-díjas író legújabb, magyarul megjelenő regényében bebizonyítja, hogy nemcsak jól ismeri az emberi érzéseket, de képes őket úgy interpretálni, hogy az olvasó általuk újragondolja a létezés értelmét és azt, vajon van-e értelme a boldogság keresésének. Hiszen a boldogság nem is a legfontosabb emberi érzés. Boldog bárki lehet.
Coetzee Chopin-darabokat idézően dús, mégis letisztult szövege megmutatja, hogy a szerelem legmélyebb dimenzióit csak azok ismerhetik meg, akik túllátnak a test és az érzelmek fizikáján.
J. M. Coetzee 1940-ben született Fokvárosban, jelenleg Ausztráliában él. 2003-ban kapott irodalmi Nobel-díjat. Az első író, aki kétszer is elnyerte a Booker-díjat. 1983-ba a Michael K élete és kora, 1999-ben a Szégyen című regényéért kapta meg az elismerést. Ismertebb művei még A barbárokra várva és a Jézus-trilógia.
A lengyel a 21. Század Kiadó gondozásában, Borbély Judit Bernadett fordításában jelent meg, és itt megrendelhető.
A vezető képen J. M. Coetzee. Fotó: Bridgeman Images
