Nézője vagy szereplője vagy az életednek? Minek kell történnie ahhoz, hogy végre megéljük az időt? Elmegy-e mellettünk az életünk, vagy képesek vagyunk arra, hogy aktív résztvevőivé váljunk? Tényleg azzal töltöttük, amivel szerettük volna? Hogy látjuk mi, és hogy látják mások?
Légrádi Gergely Nélkülem című regényében összetett témát boncolgat: hogyan rombolja le az Alzheimer-kór egy életerős marketingszakember mindennapjait, ez hogyan hat a közvetlen környezetére, majd ez a folyamat hogyan szembesíti azzal, milyen életet élt valójában. A regény 2018-ban jelent meg.
A szerző folytatta a történetet, amely a napokban jelent meg Nélküled címmel. Miklós meghalt Alzheimer-kórban, a felesége, Eszter felkeresi a férje korábbi barátait, hogy kiderítse, szerették-e egymást, igazi társak voltak-e valaha. Gyászolja a férjét, pedig nem tudja pontosan, a halálával kit és mit veszített el.
A friss kötet tartalmazza a Nélkülem átdolgozott változatát is.
Idézetek a Nélkülem – Nélküled című kötetből
„Nem vettem észre a pillanatokat. Azt mulasztottam el, ami épp velem történt. Vagy körülöttem. Senki sem figyelmeztetett. Nem mert, vagy eszébe sem jutott. Tettem a dolgom, és hagytam, hogy a dolgok maguk alá temessenek. Úgy építettem fel az életem, hogy körbevettem magam feladatokkal. Ha nem volt, kreáltam. Ha volt, kerestem még többet.”
„– A rohanásban felszínesek voltunk, a betegségben féltünk, mostanra pedig csonka családdá lettünk. Semmit nem érnék vele, ha tudnám, Miki hol hibázott. Most már csak én vagyok.
– És te vagy az is, aki változtatni tud.”
„Most már tudom, mit rontottam el. Mit kellett volna máshogy csinálni. Élni kellett volna. Mindazt, ami megtörténik velem. Sőt, élvezni. Van, akinek ez magától értetődő. Van, akinek dolgoznia kell ezért.”
„…amióta megláttam néhányat ezek közül a kis, semmirevaló véletlenekből, már keresem őket. Persze nem veszek észre többet, de felszabadultabban örülök, ha mégis meglátok egyet.
Kár, hogy senki nem tanította meg gyerekként, hogy ezek a kis, már-már hasznavehetetlen csodák itt vannak velünk. Azt hiszem, más ember lettem volna.”
Ajánlások
„Különös erejű „ikerkönyvet” tart kezében az olvasó. Főszereplője egy férfi és egy nő, egy házaspár. Ők ketten az élet szélsőségekkel teli zarándokútjait járják végig; az összeomlástól a talpra állásig, a halál elfogadásától az újrakezdésig. Emlékezetes és tanulságos regény.” (Radnóti Zsuzsa)
„Csak igazi író lát ilyen tisztán és belülről minket, nőket és férfiakat, mint Légrádi Gergely.” (Mácsai Pál)
A szerzőről
Szerzői önvallomás: „Abból élek, hogy figyelek. Hogy kimerevítek, hogy rákérdezek. Más szemszögből is megnézem. Pont oda nézek, ahonnan más elfordítja a fejét. Nem vagyok kibékülve a válaszokkal, amelyeket megismertem, átrágtam arról, hogy mi végre vagyunk itt. Mi céllal élünk, halunk meg. Ezért keresem őket, és sokszor lejegyzetelem, ahol éppen tartok.”
Biográfia: Első szépirodalmi kötete, a Titokfa című esszéregény a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg a 2007-es Ünnepi Könyvhétre. Ezt követte a Szemben című novelláskötet 2016-ban, majd a Nélkülem című regény 2018-ban a Napkút Kiadó gondozásában. 2019-ben a Jaffa Kiadónál látott napvilágot a Napfénytető című novelláskötete. Rövidprózáit antológiákban, irodalmi folyóiratokban, napilapokban publikálja. Mesterei Radnóti Zsuzsa és Háy János.
Légrádi Gergely civilben jogász, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnere és a közigazgatási jogi, energiajogi és gyógyszeripari praxis vezetője. Választottbíróként is dolgozik, az ELTE jogi karán oktat, és a szakterületén rendszeresen publikál. Az Alapítvány a Magyar Színházakért alapítója, munkájának szervezője és támogatója. Háromgyermekes családapa, a szabadidejében kertészkedik.
