Ann Patchett Tom Lake című regénye a szerelemnek, az anyai szeretetnek és az élet apró szépségeinek ünneplése. Patchett megkapta a National Humanities Medalt, mert tökéletesen tudja szavakba önteni „az emberi természet szépségét, fájdalmát és összetettségét”.
Hétköznapjaink leggyöngédebb pillanatainak felmagasztalása a Tom Lake, azoknak a pillanatoknak, amelyekre csak ritkán csodálkozunk rá. Nagy szerencse, hogy Ann Patchett egy egész regénnyi ódát írt róluk. A szerelem, a házasság és a családi kapcsolódások keserédes szépségét az apró részletek tökéletes megfigyelése adja a szövegben. Ám mielőtt épp elérzékenyülnék, a szerző mindig ránt egyet a rekeszizmainkon: ugyanis egyedülálló a kötet humora.
A történet egy cseresznyéskertben játszódik, melyben idősödő farmer anyjához és apjához a vírus miatti lezárások miatt hazatér három lányuk. Cseresznyéskert és három nővér, már meg is van a szöveg csehovi aurája. Ám míg a jeles orosz szerzőnél erős melankólia és kiábrándultság hatja át a szöveget, addig a Tom Lake reménnyel teli és napsütéses történet.
Mivel a munkások nagy része a járvány miatt nem lehet velük, így a három lány és a két szülő maguk szüretelik le a farmon termett cseresznyét. A huszonéves felnőtt lányok a hirtelen jött közös munka lehetőségét arra használják ki, hogy kifaggassák anyjukat fiatalkori szerelméről. Édesanyjuk Peter Duke-ot nagyjából annyi idősen ismerte meg, mint ahány évesek most ők.
Miért olyan fontos a három lánynak, hogy részletesen hallják anyjuk fiatalkori szerelmének, Peter Duke-nak a történetét? Csak fel akarnának vágni, hogy anyjuk egy hírességgel járt? Megnyugtató a tudat, hogy ha neki sikerülhetett volna annak idején kitörni a farmerlét és a cseresznyéskert fogságából, akkor számukra is van remény? A járvány okozta szorongásban még erősebben kapaszkodnak egymásba a generációk, és ez a mesélés ebben segít? A válasz valószínűleg egyszerre igen mindenre, kiegészítve azzal, hogy minden családnak szüksége van mítoszokra, olyan történetekre, melyeket hallva kicsit megemelkedik a lélek és felülről látjuk az életünket.
Ann Patchett megkapta a National Humanities Medalt, többek között azért, mert tökéletesen tudja szavakba önteni „az emberi természet szépségét, fájdalmát és összetettségét”. A Tom Lake című regényben ez az érzékenység olyan szépen virul, mint a százszorszépek Lara Kenison cseresznyéskertjének a végében, a domboldalon.
A kötet Csonka Ágnes fordításában, a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, és itt megrendelhető.
A vezető képen Ann Patchett. Fotó: Emily Dorio