Szarajevónak két jó korszaka volt: az Osztrák–Magyar Monarchia (akkor épült a város polgári része) és Tito Jugoszláviája idején, amikor nem volt kérdés, ki milyen származású – idézte Fenyvesi Ottó egy szarajevói költő véleményét Mély vizek, magas hegyek című könyvének bemutatóján a Veszprémi Művészetek Házában. Balkán veszprémi szemmel, Ivo Andrić Híd a Drinán című regénye nyomában.
A Veszprémi Művészetek Háza kiadásában megjelent balkáni útinapló gazdagon illusztrált az útitárs fotósok, Gáspár Gábor, Korbély Barnabás és Kovács Endre munkáival. A kulturális kíváncsiságból szervezett utazásra magánemberként velük tartott Porga Gyula, Veszprém város polgármestere, aki szintén nagy tisztelője Ivo Andrić Nobel-díjas író munkásságának. Ő kezdeményezte az utazást, és neki köszönhető a most bemutatott útinapló megjelenése is. A Boszniát, Montenegrót, Albániát és Észak-Macedóniát érintő balkáni utazás szomorú mozzanata, hogy mire a könyv megjelent, ketten meghaltak a társaságból: Kovács Endre és Molnár Sándor. Az ő emléküknek is adóztak a szombat délelőtti könyvbemutatón. A beszélgetésekből kiderült, amit a könyv is sugall, hogy a Balkán, itt a szomszédban tele van történelmi magyar vonatkozással, kalandozási lehetőségekkel és mai barátságokkal.
A mának élnek
Egyik pillanatban minden lőporszagú, a másikban már béke van, és az emberek a legnagyobb nyugalommal kávéznak, cigarettáznak a vendéglők teraszán, üzletelnek, mintha egyáltalán nem izgatná őket a világ sorsa. A mának élnek. Ez van a génjeikben, mert a holnap bizonytalan. Boszniában és Koszovón legalább negyven éve ott a háború veszélye a levegőben. Néha ki is tör, borzalmas áldozatokkal jár, nemzetközi közreműködéssel valahogy elsimul. Ám mint az elmúlt hónapok történései is mutatják, a boszniai határhúzogatások a szerb és muszlim népek között vélhetően még mindig nem fejeződtek be, és Koszovó kérdése is megoldhatatlannak tűnik, még ha látszólag ideig-óráig nyugalom is van.
Híd a Drinán. Rajta a balkáni expedíció tagjai balról jobbra: Molnár Sándor, Korbély Barnabás, Porga Gyula, Kovács Endre, Fenyvesi Ottó és Gáspár Gábor
Kísérleti laboratórium
A Balkán, a volt Jugoszlávia olyan, mint egy kísérleti laboratórium, ahol sokkal előbb megjelentek azok a vírusok, amelyek később Kelet-Közép-Európában is felütötték a fejüket – fejtette ki egy vele készült interjúban Végel László újvidéki író, akit könyvében idéz Fenyvesi Ottó is. Dr. Papp Sándor professor emeritus a könyvbemutatón erről a sajátos térségről szólt, amit a veszprémi baráti társaság bejárt. A balkáni Bábelről, amely lehetőségekben és rémségekben is gazdag, akár a mi valóságunk – annak függvényében, hogy mivé tesszük, hogy mit hozunk ki belőle.
Fenyvesi Ottó, a könyv szerzője (jobbról) Mile Stojić szarajevói horvát költővel
Kocsmák és templomok
Több okból is érzelmes utazás a Mély vizek, magas hegyek. Például azért, mert Fenyvesi Ottó, az útinapló írója Jugoszláviában született, ott élt a délszláv háború kitöréséig, és egy évig a macedón–albán határon volt katona. A könyv a személyes történetek miatt is olvastatja magát. A történelem nagy momentumainál érdekesebbek benne az apró részletek, az útközben hallott és mesélt történetek, a kocsmák és templomok falán látott feliratok, a sírkövek és persze a hidak, köztük is a mementóként a Drina-fölött évszázadok óta feszülő híd, amely népeket és kultúrákat kötött össze és véres leszámolások tanúja a mai napig a Balkánon.
A vezető képen az első állomás: Szarajevó. Újrakezdődött az élet a régi bazárban. Fotók: Mély vizek, magas hegyek
