Öleléssel kezdődhetne a meteorológiai tavasz, a könyvtárak munkatársainak ölelésével. Erre buzdítják világszerte az olvasókat március elsején. A járvány miatt mi üzenetünket küldjük: nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük.
Március 1-jét nevezték ki az International Hug-a-Librarian-Day ünnepévé, azaz az Ölelj meg egy könyvtárost! világnappá.
Nem véletlenül indult a mozgalom az amerikai kontinensről, kezdeményezője az ALA (Amerikai Könyvtárak Szövetsége) és az IFLA (A Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) volt. A szakemberek az 1990-es évek közepétől aggódtak az olvasás „tudományának” eltűnése miatt, ezért világnap hirdetésével akarták fölhívni a figyelmet a könyvtárak és a bennük tevékenykedő könyvtárosok fontosságára. Az idő tájt volt ez, amikor a szupermarketekben az önkiszolgáló mérlegeken lecserélték a betűket és helyette kis képek mutatták, melyik gombot kell megnyomnia a vásárlónak, ha tudni szeretné, mennyit kell a pénztárnál fizetnie. Magyarországon ezek a cserék egy évtized múltán történtek meg.
Az agyagtábláktól a máglyán égetésig
A világnap tökéletesen mutatja azt a hosszú utat, amelyet a könyvtárak alapításától máig megtettünk: a máglyán égetéstől az ölelésig. Könyvtárak és könyvtárosok már az ókorban is léteztek. Szent hivatásukkal a közösséget szolgálták. Például időszámításunk előtt 537-ben a nagy babiloni könyvtár az agyagtáblákat lecserélte korszerű papiruszokra – addig az agyagtáblák könyvtári katalógusa is agyagtáblákon volt. Két évvel később nagy hasznát vették a „lejárt” eszközöknek: a könyvtárt ostromló perzsa támadókat ezekkel a súlyos táblákkal dobálták.
A könyveket még sokáig csak szent emberek érinthették. A középkorban nyilvánosan égették meg azokat a nőket, akik valahogy mégis belopództak a szerzetesek birodalmába és olvasni merészeltek. A főúri családok lányainak a reneszánsz idejéig el kellett titkolniuk olvasási tudományukat, ha férjhez akartak menni.
Családi gyűjteményből nemzeti könyvtár
Magyarországon a nyilvános közkönyvtárakat az egyházaknak köszönhetjük: a feloszlatott szerzetesrendek könyvtárainak állományát Budára szállították, azokat különböző királyi akadémiák könyvtárainak gyarapítására fordították. 1802-ben pedig Széchenyi Ferenc kezdeményezésére megalapították a nemzeti könyvtárat, melynek alapját a család gazdag gyűjteménye jelentette.
Nők a könyvtárban
A férfiak birodalmába a nők a huszadik század elején tehették be lábukat dolgozóként és olvasóként egyaránt. Az első szakképzett magyar női könyvtáros, Fischhof Ágota főiskolát is végzett. Szegeden legendás szépsége híres művészeket ihletett meg: Juhász Gyula verset írt hozzá (Ex libris – Ágotának), Moholy-Nagy László portrét festett róla, Balázs Béla pedig róla mintázta a Kalandok és figurák című filmjének egyik alakját. Móra Ferenc legkedvesebb múzsája volt. Könyvtárosi karrierjét családi teendőkre cserélte, bankigazgató férje házasságkötésük után hallani sem akart arról, hogy felesége dolgozzon.
A statisztikák szerint ma itthon a nők uralják a könyvtárakat, a férfi könyvtárosok száma nem éri el a tíz százalékot. Üzenetünk mindannyiuknak szól: örülünk, hogy segítenek nekünk tájékozódni az olvasás birodalmában.
Az ölelést egyelőre elhalasztjuk jobb napokra.
