Amikor Hites Viktor a lókúti házuk teraszán fogad, felesége Márti házi szörppel kínál, kisfiúk Gergő pedig a tűzrakáshoz gyűjti a gallyat, egyből megértem, mi az az érték, amit ők képviselnek, amitől az ő rendezvényeik valahogy mások, ami miatt őket választottam.
Boldog-boldogtalan szervez futóversenyeket. Beszáll egy szponzor, és a neve máris táncol a felfújható rajtkapun. Hatalmas hirdetések, velős nevezési díjak, egymást túllicitáló ajándékcsomagok, extra éremkreációk, eladható szlogenek, Facebookon posztolható barinős fotók, instant sportos életmód. Híg ez a piac, de népszerű!
Igazi közösség
Akik viszont kicsit is adnak a minőségre, akiknél az érték belső tartalommal is párosul, akiknek nem a külsőségek számítanak, nos, ők sincsenek kevesen, de az ő világukról keveset tudunk. A 2002-ben alakult Veszprémi Bridzs és Tájékozódási SE ilyen egyesület. A tájékozódási szakosztály vezetője Viktor és felesége, Márti minden nap azon dolgoznak, hogy egy sajátos közösséget szervezzenek.
– Egyetemi tanulmányaim után polgári szolgálatosként dolgoztam az egyetemen. Úgy tizenöt éve kezdtem foglalkozni a szervezési munkákkal – meséli Viktor. – Alapítottunk egy szakosztályt, szerveztünk házi bajnokságot, edzéseket tartottam, majd pályázni kezdtem, versenysorozatokat szerveztem. Ekkor már nemcsak egyetemisták körében hirdettük meg a versenyeket, hanem nyilvánosan is. Amikor 2013-tól rendszeressé váltak a terepfutó versenyek, csupán évi 5–6 esemény volt a mai huszonöttel szemben.
Hites Viktor maga is atletizált, a közép- és hosszútávfutás voltak a sportágai, az édesapja is edzőként dolgozott és versenyeket is szervezett. Elmondta, gyerekként édesapjával ment az erdőben pontokat ellenőrizni, tájfutó-versenyeken is.
– Valahogy nem lett belőlem tájfutó, annak ellenére, hogy gyerekként is inkább a mezei futást élveztem a legjobban, nem pedig a pályakörözést. Rengeteget edzettünk a Gulya-dombon, meg a Tekeres-völgyben, ezek meghatározó élményeim.
Egészséges egyensúly
– Amatőr futóversenyeket szervezünk, miközben nekem személyesen és az indulók többségének a sportteljesítmény is érték és számít. Tudatosan törekszem az egészséges egyensúly megteremtésére, amit a profi sport és a „valamit mégis mozogtál” amatőr sport között képzelek el. Részemről nem tudatos ez a kommunikáció, mégis érzik az indulóink, hogy itt sportteljesítményt várunk el tőlük.
A versenyeken nem az a szempont, hogy hajszálra legyen meg egy kerek 10 vagy 20 kilométeres táv. Ahogy mondja, nem is törekszik a méterre pontos pályajelölésre, ugyanis a helyszínekhez van személyes kötődése, tudatos az útvonal kijelölése. Ezeken a helyszíneken, ebben a környezetben futni egyszerűen magával ragadó, páratlan élmény.
Amikor elrajtol a futók mezőnye, a pályán már túrázók vannak. Ők ugyanis korábban indulnak, hisz lassabban is haladnak, mint a futók. Ők sok esetben családtagok vagy kísérők, de tőlük függetlenül is számtalan felnőtt és gyerek, akik ugyanazt a nyomvonalat követik, mint a futók, csak ún. „túrázós” sebességgel. Mára annyira jó az összhang, hogy rendszerint a túrázók fotózzák a futókat, szurkolnak nekik, lelkesítik őket. Emellett, ha a domborzati és a helyi viszonyok lehetővé teszik, gyerekfutamokat is szerveznek. Mini pályán, mini frissítőpontot érintve futnak az gyerekek, ők is csippantanak az időmérővel. Minden olyan, mint a felnőtteké, csak éppen tökéletesen rájuk szabva.
Közösségépítés generációkon át
– Büszke vagyok arra, hogy akik a mi versenyeinken indulnak, legyenek akár jelentős sportmúlttal rendelkező egykori aktív atléták, vagy lelkes amatőrök, magas szintű sportteljesítményt nyújtanak – enged bepillantást a rendezvények hátterébe Viktor. – Szakemberként látom az időeredményeken, hogy a teljesítmények mögött mennyi munka van. Jó érzéssel tölt el, hogy sikerül megnyerni ezeket az embereket rendezvényről rendezvényre, hogy hozzák a gyerekeiket a nekik szóló futamokra, hogy hozzák a családtagokat a túrákra.
Viktorék célja az intenzívebb egyesületi közösségépítés, aktív közösségként közös edzőtáborok, közös versenyszereplések, baráti összejövetelek szervezése.
– A tájfutásban teljesen természetes, hogy családok sportolnak, ott nagy az összetartás, a terepfutásban ez sokkal kevésbé van jelen. Nagyon jó lenne ezen változtatni, mi ezért dolgozunk.
Bonyhádi Szilvia
