Svájcban szinte senki nem politizál. Tévéhíradót sem néznek. A lányom is internetes hírportálokról tájékozódik. Az újságosok lakberendezési, kertészeti, tudományos és bulvárlapokkal vannak tele, a legkülönfélébb nyelveken. Még szerb és horvát is van, csak magyart nem láttam. Pedig Thalwil állítólag az 56-os emigránsok aziliuma. Spiegel sincs, csak Stern.
Azért csak találtunk Spiegelt a thalwili vasútállomásnál. Most ezt olvasom, ezzel vigasztalódom, miután egyedül maradtam Svájcban: a lányom három hétre Mauritiusra repült. Kittyvel, a macskájával barátságosan méregetjük egymást. Szerintem nem lesz vele gond. Hozzászokott már a különféle macskaszitterekhez, mert Noémi, ha csak teheti, utazik, túrázik, hegyet mászik. Sokszor magára hagyja. Norvég erdei macskakeverék lány, menhelyről befogadott, 11 éves, kialakult szokásokkal. Az éjszakát többnyire kint tölti a ház körül. Ki tudja, hol csatangol. Nappal alszik. Ha éhes, sürgetően nyávog. Egyszerű. Szeretem az egyszerű dolgokat.
Svájcban sok mindent túlbonyolítanak jó dolgukban, ami egyébként teljesen mellékes lenne. Például agyamra megy az itteni nagyon-nagyon szelektív hulladékgyűjtés. Otthon is szelektálunk, de sokkal egyszerűbben. Nyilván Svájc ebben is előttünk jár, ez lesz a jövő. Külön helyiség a szemétnek a lakásban. Nem egészen, de majdnem. Külön a kartonpapír, a papír papír, a PET-palack, az alumínium, az üveg, a komposzt stb. Ezekért a hét különféle napjain jönnek. Kivéve a komposztot és a nem újrahasznosítható szemetet. Ezeknek folyamatosan ott a konténer a ház előtt.
Sürgés-forgás a szelektív hulladékgyűjtők körül
A nem újrahasznosítható szemetet folyamatosan tömörítjük speciális, préselő szemétgyűjtő konyhai kukában, hogy minél több beleférjen egy zsákba. Egy szemeteszsák ugyanis 9 frank, körülbelül 3500 forint, nem lehet vele pazarolni. Nem havi szemétdíjat fizet a bérlő, a zsák árában van az elszállítás.
A műanyag palackokat és az üveget az önkiszolgáló előtti gyűjtőhelyre visszük. Olyan sürgés-forgás van a szelektív hulladékgyűjtők körül, mint régen a falusi kútnál. Jönnek az asszonyok – a legkülönfélébb nációk, mert Thalwil, akárcsak egész Svájc, egy Bábel – és rakosgatják ki a szatyorból a hulladékot, egymást kérdezgetve, hogy is kell, a zöld üveget melyikbe tehetem? És a coca-colás alumíniumdobozt? Százfrankos kérdés (kb. 37 ezer forint). A tévesztőt szigorúan büntetik.
A másik központi téma a parkolás. Pedig Budapesthez képest alig van autó, mindenki vonattal utazik. Olyanok a vonatok, mint a szuperszonikus repülők. Tízpercenként jönnek, és nagyon kényelmesek. Zürich ezért olyan nagyon nyugodt, mert elenyésző az autóforgalom, legfeljebb a biciklisek cikáznak körülöttünk. Verbot – mégis gyakori ez a falakra kihelyezett tiltó tábla. Parkolni tilos. Egyet le is fotóztam. Még 1956. július 3-án került ki a falra. Abban az évben, amikor a magyarok forradalmat csináltak, a svájciak már akkor is legfeljebb a tilosban parkoló autósokkal küzdöttek.
Eszembe se jusson éjszaka kenyeret sütni!
Sok minden tilos. Noémi a lelkemre kötötte: ne ordítozzak még jókedvemben se a lakásban, mert zavarja a szomszédokat, azonnal kihívják a rendőrséget. Este tíz után legfeljebb halkan hallgassak zenét, eszembe ne jusson éjszaka kenyeret dagasztani, porszívózni, hajat szárítani, ahogy otthon szoktam. (Majdnem eszembe jutott.)
Jobb híján tehát jó kislány módjára olvasgatok . Az ukrajnai háború a központi témája az április 30-ai Spiegelnek. Érdekes, új hangot vélek felfedezni Martin Knobbe jegyzetében, amelyben azt magyarázza, ennek a háborúnak a lépéseit, az oroszellenes politikát Amerika koreografálja, ők ütemezik a fegyverszállítmányokat, a tárgyalásokat. A következő válság nem érheti ennyire felkészületlenül Európát, mint ez – írja.
Európa sarokba térdelteti Oroszországot?
Forszírozza az Oroszországhoz való viszonyulás kérdését, mármint, hogy mekkora befolyást enged Németország a jövőben Oroszországnak. Amerika minimálisra csökkentené geopolitikai és gazdasági okokból. De Európának, mivel erős kulturális és gazdasági szálak fűzték eddig hozzá, mások az érdekei – mondja. Lehet, hogy nem csak Ukrajna újjáépítésére kell majd tervet készíteni, hanem Oroszországéra is? Vagy Európa mindaddig sarokba térdelteti Oroszországot, amíg Putyin meg nem bukik, járjon ez a lakosság bármekkora fájdalmával és szenvedésével? – kérdezi. Majd leszögezi: el kell gondolkodni ezekről a kérdésekről.
Mi történt a német zöldekkel?
A másik kérdés, amit körbejár a Spiegel: mi történt a német zöldekkel (Grünen)? Mitől lettek ennyire harciasak, hogy ők sürgetik a fegyverszállítmányokat Ukrajnának? Vagy nem is voltak annyira pacifisták?
Gyorsan változik a világ. Nem ülhetünk tétlenül meghúzva magunkat és abban reménykedve, hogy a vihar elkerül bennünket. Jut eszembe, nem tudom, valóban esni fog-e holnap is? Még majd az egész májust a lakásban töltöm a hegyek és a tópart helyett.
Vezető képünkön: Zürichi élet a Limmat folyó partján. Nincsenek autók (Fotók: a szerző)
