A magány érzésének megtapasztalása szinte elkerülhetetlen az életünk során hosszabb vagy rövidebb időre. Egy-egy új helyzet, költözés, munkahelyváltás mind azzal járnak, hogy a korábbi társas kapcsolataink felborulnak.
Azonban vannak olyanok is, akik számára a magány nem csupán átmeneti állapot, hanem mindennapi életük velejárója. A tudományos eredmények pedig már bőséges bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a társas izoláció krónikus formája komoly egészségromboló hatással járhat.
Ugyan még nem teljesen ismert a kapcsolat az elszigeteltség és a testi-lelki egészség között, a következő öt tény valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen.
A fizikai fájdalomhoz hasonlóan hat az agyra
Naomi Eisenberger szociálpszichológus húsz évvel ezelőtti forradalmi eredménye szerint a társas csoportból történő kirekesztés és ezzel együtt a magány érzése az agynak ugyanabban a régiójában fejti ki hatását, mint a testi fájdalom. Evolúciós szempontból ennek magyarázata, hogy a csoporthoz – törzshöz – tartozás jelentette a biztonságot, táplálékot és lakóhelyet, a kirekesztés pedig komoly veszéllyel járt. Manapság a magány és elszigeteltség a túlélési folyamatokat indíthatja be – azokkal a fájdalomszignálokkal együtt, amik őseink számára a veszélyt jelezték. A krónikusan magányos emberek szervezetében a stresszhormonnak nevezett kortizol szintje reggel magasabban van, mint a jó társas kapcsolatokkal rendelkezőknél, és estig sem tér teljes nyugvópontra.
A rossz alvásunkért is felelhet
Egy 2011-es kutatás alapján a magányos emberek éjszaka több alvási nehézségtől szenvednek. Érdekes módon az eredmények szerint az objektív elszigeteltségnél nagyobb kihatással van az alvásminőségre az, hogy valaki mennyire érzi magát magányosnak, függetlenül attól, hogy hány társas kapcsolattal is rendelkezik.
Növelheti a demencia kockázatát
Egy több mint kétezer főt vizsgáló holland kutatás szerint azok az emberek, akik magányérzésről számoltak be (attól függetlenül, hogy családjukkal éltek-e vagy hány barátjuk volt), gyakrabban voltak személyesen érintettek a demenciában, mint azok, akik egyedül éltek. A kutatók adatai szerint a magányosságérzés 64 százalékkal növelte a demencia kockázatát. Fontos azonban figyelembe vennünk, hogy ez nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést, hiszen az is elképzelhető, hogy a demenciával együtt járó hangulatváltozások azok, amik visszavonultsághoz és magányhoz vezethetnek.
Hozzájárulhat a korai halálhoz
Két nagy léptékű kutatás is arra az eredményre jutott, miszerint egészen komoly következményei lehetnek a magányosságnak. Az egyikben negyvenötezer 45 év feletti szívbeteg, vagy arra magas kockázattal rendelkező személyt vizsgáltak. Eredményeik szerint akik egyedül éltek, nagyobb valószínűséggel hunytak el szívrohamban, stroke-ban vagy más komplikációban, mint a jobb társas kapcsolatokkal rendelkezők.
A másik vizsgálatban a hatvan év feletti résztvevők körében az mutatkozott meg, hogy 45 százalékkal nagyobb eséllyel hunytak el a kutatás hat éve során azok, akik magányosnak, elszigeteltnek vagy kirekesztettnek érezték magukat a közösségükben – még akkor is, ha egyébként nem is éltek egyedül.
Összetörheti a szívünket (szó szerint)
A krónikusan magányos emberek esetében olyan genetikai változások állnak be, amik gyulladásos folyamatokat indítanak be, derül ki egy 2011-es kutatásból. A gyulladásos válaszok pedig hosszú távon szívbetegséghez és rákhoz is vezethetnek. Ugyan az ok-okozati összefüggés ebben az esetben sem teljesen magától értetődő, ám a tanulmány szerzője, Steven Cole szerint a gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése javallott lehet azoknak, akik hosszú időn keresztül magányról számolnak be.
Fontos látnunk tehát, hogy az egyedüllét és elszigeteltség érzése mind testi, mind pedig lelki szinten előnytelen változásokat indít be. Érdemes törekednünk a társas kapcsolataink aktív működtetésére és a közösségünkön belüli társas támasz keresésére. Nézzünk körül lakóhelyünkön közösségi klubok, támogató csoportok vagy szabadidős körök tekintetében – elképzelhető, hogy új barátaink csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk. Már most elkezdhetjük feltérképezni a lehetőségeinket, hogy miután lecsengett a járvány, milyen aktív kikapcsolódásra cseréljük le az eddigi telefonos kapcsolattartást!
Forrás: felejtek.hu
