A vírus bír cselekvésre minket, időt ad ahhoz, hogy lefaragjuk az életünk feleslegeit és rájöjjünk arra, hogy milyen változtatások megtételére vagyunk mi magunk is képesek. Lengyel Szilviával, az Ökopolisz Alapítvány kuratóriumának társelnökével az új típusú koronavírus-járvány okozta gazdasági, politikai és egyéni változásokról beszélgetett Kovács Klára.
– Mennyiben járul hozzá a világjárványok kialakulásához a nagyvárosiasodás, az, hogy ennyien élünk a bolygón?
– Mára már túl sokan élünk a bolygón, és arányait tekintve egyre inkább a nagyvárosokban. Ráadásul annyira felgyorsult a világ, a kontinensek közötti távolságok pedig nagyon lerövidültek, hogy egy vírus gyakorlatilag egy nap alatt körbeutazhatja a Földet. Az új típusú koronavírus-járvány kialakulásában nagy szerepet játszott ez az úgynevezett globális hipermobilitás. Tehát a globális közlekedés és kereskedelem, valamint a zsúfolt nagyvárosok egyaránt elősegítették a járvány kitörését.
– Voltak-e előjelei annak, hogy bármikor kirobbanhat egy világjárvány? Mennyiben függ ez össze a klímaváltozással?
– Azt nem mondhatjuk, hogy nem volt várható. Hiszen voltak előjelei, ott volt a kétezres évek elején a SARS-vírus, de azután az emberek gyorsan felejtettek, és mivel az a járvány nem rengette meg alapjaiban a gazdaságot sem, mondhatjuk úgy, hogy nem vették komolyan. Ám most tényleges fordulóponthoz érkeztünk. Ha erre a járványra nem tekintünk komolyan, akkor beláthatatlanul súlyosabb következményei lesznek egy következőnek. Ugyanis ne legyenek illúzióink: a klímaváltozás okozta egészségügyi hatások között egyre nagyobb szerepet kapnak a járványok. Tehát el kell kezdeni még erősebben és összehangoltabban azon dolgozni, hogy a klímaváltozás hatásait mérsékeljük. Most átéljük azt, milyen, amikor egy külső hatás felborítja az életünket. Sajnos azt kell mondanom, ha a politika és a gazdaság nem reagál rá megfelelően, akkor egyre több ilyen járvány lesz a gyerekeink életében.
– Hogyan tud rá jól reagálni a politika? Mit tehetnek a gazdaság szereplői?
– Itt az idő, hogy a kizárólag a profitot és gazdasági növekedést hajszoló rövidlátó politikát egy felelősségteljes, fenntartható és hosszú távra tervező politikára cseréljük. A társadalmat, a környezetet és a gazdaságot egységes szerkezetben, egységes rendszerként kell innentől szemlélnünk, röviden: a zöldek szemlélete kell, hogy iránymutató legyen. Alapvetés, hogy a nemzetgazdaságok önellátóbbá válása kulcskérdés lesz a jövőben.
– Milyen igények merülhetnek fel az egyének részéről?
– Most a vírus bír cselekvésre minket, holott sokan otthonaikba bezárva tehetetlennek érzik magunkat. Mégis új igények merülnek fel: egyszerűbben, lassabban kellene élni, kevesebbet fogyasztani, előtérbe helyezni a lokális függetlenséget, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a helyi termelőtől vásárolni, kevesebbet utazni és kevesebbet utaztatni a termékeket. Túl sokat akartunk belegyömöszölni az életünkbe. Most van rá idő, hogy megtanuljuk lefaragni a felesleget, megtanuljuk, hogy valójában mire is van szükségünk, melyek azok a tárgyak és tevékenységek, amelyek fontosak, és melyek feleslegesek.
– Ha ez az átállás nem történik meg, akkor mire kell berendezkednünk?
– Az már biztos, hogy ha ugyanezt fogjuk csinálni, akkor ugyanide fogunk jutni.
– Az Ökopolisz Alapítvány is többször írt róla, hogy nem tartható fenn az a fajta fogyasztói társadalom, ami eddig körülvett minket. Ezen hogyan érdemes változtatni?
– A járvány hatására világosan látszanak globalizált életmódunk gyenge pontjai. Most dönthetünk, hogy merre tovább. Az alapítványnak is nagy felelőssége lesz abban, hogy az eddig összegyűlt zöld tudást és rutint hogyan tudjuk átadni. Sok minden változik, a hangsúlyok eltolódnak. Látjuk, hogy mindenki elkezdett kenyeret sütni, maszkot varrni, kreatívabbak lettek az emberek, vagy elkezdtük feleleveníteni nagyanyáink, dédanyáink hagyományait a főzésben. Egyre több közösségi médiás posztban látom, hogy heti étrendet terveznek, gondolnak a maradékok felhasználására is. Új rendezőelv lett az életünkben a takarékosság és a környezettudatosság. Az emberek rájöttek arra, hogy nagyon sok dologhoz nem kell nekik külső segítség, hiszen egyedül is meg tudják oldani. És itt jön a képbe a termelni tudásnak a képessége is. Magyarországon a zártkertek gyakorlatilag parlagon vannak évtizedek óta, a családi házban élők csak füvesítettek meg tujákat tettek a kertbe. Itt is látszik a változás: azok, akik eddig nem használták ki a kertet, idén elkezdtek ültetni, palántázni. A felvásárlási láz is azt mutatta, hogy az emberek megijedtek, nem jut majd nekik elég élelmiszer. De arra is rájöttek, hogy ezek egy részét ők maguk is elő tudják állítani, függetleníteni tudják magukat, vagy legalábbis egy kicsit csökkenteni a kiszolgáltatottság érzését. Ha van egy kiskertem, akkor a tuja mellett miért ne lehetne benne egy kis zöldség és gyümölcs is? Jól érzékelhető az is, hogy mennyit utaztunk feleslegesen a különböző meetingek, találkozók miatt és viszonylag milyen jól működünk most online platformokon. Ezzel nem azt mondom, hogy felesleges a személyes találkozás, hanem azt, hogy a mostani tapasztalataink alapján tevékenységeink egy részét a jövőben is az interneten keresztül fogjuk végezni. Aztán vannak olyan szolgáltatások, amelyeket még csak szeretnénk teljes körűen elektronikusan elérni. Ilyen lenne például, ha az észtekhez hasonlóan úgy működne már a magyar e-közigazgatás, hogy mindent el lehessen intézni személyes találkozás nélkül.
– Mi lesz a tömegeket vonzó eseményekkel? Azokat nem lehet az online felületekre átvinni, vagy mégis?
– A világjárvány a mi terveinket is keresztülhúzta. Vannak olyan rendezvényeink, amiket most nem tudunk megtartani, amennyiben ragaszkodunk a hagyományos megoldásokhoz, de látok arra esélyt, hogy ezek átkerüljenek online platformra. Ám nemcsak a csatornák változtak meg, hanem a témák is. Az embereket jobban foglalkoztatja a jövő. Arra gondoltunk, hogy erről a fiatalokat lenne érdemes megkérdezni. Ezért Élet a járvány után címmel pályázatot indítunk, ahol a fiatalok írásban, képben, videóban fejezhetik ki, miként élik meg ezt az időszakot, hogyan hat rájuk a járvány, a karantén zártsága és ez hogyan változtatja meg a jövőről alkotott elképzeléseiket, értékrendjüket, mennyire került előtérbe életükben a zöld gondolkodás. Tízévestől egészen az egyetemista korosztállyal bezárólag várjuk a pályaműveket. Arra buzdítjuk a gyerekeket és a fiatalokat, engedjék szabadon a fantáziájukat, alkossák meg a vágyott fenntartható, zöld világot a maguk és mindannyiunk számára!
– Vajon saját hasznunkra tudjuk majd fordítani ezt a helyzetet, és el tudunk indítani egy új alapokra épített életet?
– Nehéz lesz a változás. Nem is biztos, hogy magunktól sikerülni fog. Lehet, hogy egy következő és egy azt követő hasonló csapás fog minket rákényszeríteni arra az új világra, de én bízom benne, hogy hasznunkra fordítjuk a tapasztalatainkat és nem felejtünk túl gyorsan. Nincs más választásunk, mint az összefogás. A jövő individualizmusa az együttműködés lesz, hiszen mindenkinek jól felfogott, közös érdeke, hogy összehangolt, globális cselekvéssel állítsuk meg a vírust.
