Miközben a migráció szitokszóvá vált a hétköznapi használat során, hajlamosak vagyunk a régmúlt „történelmi” időkbe helyezni honfitársaink elvándorlását, holott az adatok azt mutatják, hogy az ma is folyamatos, sőt növekszik.
A történelem során a magyarokra elsősorban a gazdasági indíttatású migráció volt a jellemző, politikai okokból bekövetkezőre csupán két alkalommal, az 1848–1849-es szabadságharc és az 1956-os forradalom leverése után került sor – írja Mikó Eszter doktori értekezésében.
Segítségével érdemes átfogó képet alkotnunk erről a folyamatról.
Tehát: 1914-ig a kivándorlók elsődleges célországa az Amerika Egyesült Államok volt. Az I. világháború Magyarország számára jelentős területi veszteséget okozott. Ekkor Magyarországra kettős migráció volt a jellemző, az elszakított területekről egyesek az anyaországba települtek, mások pedig kivándoroltak.
A II. világháborút egész Európában hatalmas migrációs hullám követte (nagyobbrészt kitelepítés, kényszermigráció), mely körülbelül az 1951-es genfi egyezmény után ért véget. Magyarországon különösen jelentős volt a lakosságcsere miatti kényszermigráció mértéke.
A II. világháború után 1989-ig az ország szovjet fennhatóság alá került, ezekben az évtizedekben jelentős migrációról nem beszélhetünk. A rendszerváltás után egészen az Európai Unióhoz való csatlakozásig a migrációs szándék alacsony szinten maradt. A hétéves szabad munkavállalási korlátozások megszűnése az újonnan csatlakozó tagállamokkal szemben és a 2008-as gazdasági világválság ugyanakkor jelentős migrációs folyamatokat generált. A kivándorlók többsége elsősorban fiatal és férfi. A kivándorlás okai gazdaságiak: a magasabb jövedelem és a több munkalehetőség reményében mentek el. Az elsődleges kiutazási célország Németország és az Egyesült Királyság. A 2016-os felmérés alapján a felsőoktatásban tanulók körében közepes a tanulási szándékú migráció, ugyanakkor magas a munkavállalási. A jelenlegi egyetemisták több mint fele a jobb megélhetés reményében akar külföldön dolgozni.
Nem véletlen, hogy leszakadó régiókból menekülnek a tehetséges, gondolkodni, dolgozni képes honfitársaink. Dél-Alföldön, Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon hat százalékot meghaladó mértékben csökkent a lakosság száma 2009 és 2018 között! Miközben a kelet-közép-európai térség szegényebb területeiről menekülnek, a nyugati nagyvárosok lélekszáma tovább nő.
Az európai statisztikákról itt olvashat.
