„Túlhaladott kultúrában élünk, amely azt sugallja: szerezz! Minél többet, mert csak akkor vagy értékes, ha sok pénzed, sok tulajdonod van.” Ezt a gondolkodásmódot kellene megváltoztatni, ami tönkreteszi a Földet. Ám ez nem megy könnyen, legalább 20-30 év kell a változáshoz. Ahhoz, hogy valaki arra legyen büszke, az édesapja nadrágját viseli, ne pedig arra, hogy most vett újat, és minden héten vehet valami új ruhadarabot – hallottuk Csányi Vilmostól az MTA VEAB Székház kertjében megrendezett beszélgetésen.
Tudományról szabadon címmel az MTA VEAB Kulturális Egyesülete háromrészes sorozatot indított, ahol a három fő tudományterület egy-egy ismert szakértőjével beszélgetnek kötetlenül, sokakat érintő aktuális témákról a VEAB Székház kertjében.
Első vendég Csányi Vilmos etológus volt, akivel Géczi János író beszélgetett. Mivel a két tudós író napi kapcsolatban áll egymással, nem mellékesen mindketten „határsértők”, hiszen több tudományterületet kapcsolnak össze egymással és az irodalommal, így valóban úgy tudtak sztorizni kutyákról, emberekről, tudóstársakról, ahogyan csak egymást jól ismerő emberek képesek. A neves etológus a maga szarkasztikus, szórakoztató stílusában oszlatta el a tévhiteket, felkapott szlogeneket, az elején mindjárt arról, hogy mi a baj a tudományokkal. Gyakran hallani, a tudósok „összevissza beszélnek”. Nincs összevissza beszéd, csak érteni kell, mi az elavult, és mi az érvényes. Ugyanis a természettudományokban mindig a legutolsó beszéd az érvényes, az a magyarázat, amit a kísérletek fényében ma érvényesnek tartunk.
A kutyák gondolkodnak
Kiderült, a tudományos világban is emberek dolgoznak, akik legalább annyira, vagy még inkább kétkedők, mint mások. Erre lehet példa, hogy milyen sok időbe telt, mire Csányi professzorék el tudták fogadtatni azt, amit kísérleteik, de mindennapi megfigyeléseik is bizonyítanak, hogy a kutyák gondolkodnak. Ehhez az kellett, hogy a világ leghíresebb tudományos folyóirata a Science leközölje az eredményeiket. Azóta ezt már senki sem vonja kétségbe, világszerte az ő metodikájával kutatják a kutyák viselkedését. Irányításával az ELTE Természettudományi Karának magatartás genetikai laboratóriumából nőtt ki az etológiai tanszék, ahol etológiát, humánetológiát, magatartásgenetikát és rendszerelméletet oktatott. 2000-ig vezette is a tanszéket.
„A kutyák mindent tudnak, amit az ember, csak nem olyan mértékben, hiszen az ember agya másfél kilogramm, míg a kutyáé ötven gramm” – magyarázza a professzor, aki nagy derültséget váltott ki a megjegyzésével: tehát nem fognak filozofálni, de politizálni akár politizálhatnának is. A segítőkutyák 90-nél is több szót megértenek, absztrahálnak, vannak köztük olyanok, akik megkülönböztetik a főnevet az igétől. A kutyák gondolkodásának bizonyítására elmesélt egy példát egy osztrák segítőkutyáról, aki megoldotta, hogyan adja oda a kulcsot egy rokkant gyereknek, anélkül, hogy az elejtené. Az emberek már feladták a próbálkozást, amikor a kutya a gyerek szájába tette a kulcsot, aki így már képes volt azt kezelni.
Mi vár ránk?
Az állati és emberi viselkedés összefüggéseit, valamint a kulturális evolúció jelenségét kutató professzor előadásából a hallgatóság – a közönség soraiból feltett kérdésekből is sejthetően – arra volt a leginkább kíváncsi, hogy mit hoz a jövő, mi vár ránk? A világhírű etológus legújabb beszélgetőkönyvének is éppen ez a témája. Az Open Books kiadásában megjelent Jövőpánik című könyvben Barát József szerkesztő riporter az emberiséget fenyegető veszedelmekről, illetve az olyan tudományos újdonságokról kérdezi, mint például a mesterséges intelligencia, ami meghatározza a jövőt. A jövőt, ami Csányi professzor szerint ebben a sokat emlegetett formában nem is létezik. Hiszen csak találmányok, felfedezések, történések vannak, fogalmunk sincs, hogy ezekből évtizedek múltán mi következhet.
Mint baktériumok a Petri-csészében
A hallgatóságból érkező kérdésre, hogy miért viselkednek úgy az emberek, mint a baktériumok a Petri-csészében, mikor pontosan tudjuk, hogy ez a féktelen környezetrombolás hova vezet, a humánetológus messziről kezdte a választ, aminek a lényege, hogy csakis neveléssel, kultúraváltással képzelhető el, hogy az emberiség viselkedése megváltozzon. Vagy valami megrázó, nagy katasztrófával, ami arra kényszerítené a nagyvállalatokat, hogy lépjenek.
A gyerekkori élmények meghatározóak. „Az én gyerekkoromban még megfoltoztuk a ruhát, ha elszakadt, voltak cipészek, akik megjavították a lábbelit. Egészen más világ volt, nem volt ez a pazarlás, ami a mai óriási problémákat okozza. Az ember akkor arra volt büszke, hogy az apja nadrágját viseli, ma pedig arra, hogy most vett egy új ruhadarabot és akár mindennap képes újabbnál újabb fölösleges vásárlásokra.” A hozzáállást kell megváltoztatni a világ dolgaihoz, a kultúrát, ami szerint csak akkor vagy értékes, ha sok pénzed, sok tulajdonod van – összegezte. Amiről a Jövőpánik című könyvében részletesen beszél. Le kellene mondani a fosszilis energiaforrásokról, be kellene fejezni a fölösleges röpködéseket, a fölösleges túltermelést, fel kellene hagyni a reklámokkal, amelyek olyan árucikkek vásárlására beszélik rá az embereket, amelyekre nincs is szükségük.
Agresszivitás és mesterséges intelligencia
Egy másik érdeklődő kérdése arra vonatkozott, hogy az állati, emberi viselkedésmódba mennyire van beprogramozva az agresszió és mi ennek a trendje? A válasz lényege, hogy a csimpánzok agressziója nem tűnt el az emberiségből, csak háttérbe szorította a civilizáció, a kultúra. Ez az agresszivitás felébreszthető, például csoportok egymásra uszításával. Csak el kell hinteni, hogy ez a közösség ellensége a másiknak, mert azt ostoba, aljas, elpusztítható gazemberek alkotják. A humánetológus professzor szerint ennek a veszélynek nem az lenne az ellenszere, hogy betiltsák a kritikus gondolkodást, hanem az, ha már általános iskolában tanulnának a gyerekek etológiát, hogy világossá váljon előttük, mire képes az ember. Azért, hogy a negatív tulajdonságokat korlátozzák.
A mesterséges intelligencia térhódításával kapcsolatban Csányi professzor nem aggódik, szó sincs arról, hogy a mesterséges intelligencia átvegye az irányítást, hiszen 8 milliárd természetes intelligencia él a Földön vele szemben, párhuzamos kapcsolásban. Gyerekmesének tartja, hogy a mesterséges intelligencia tönkreteszi a világot. Már jó ideje benne élünk a mesterséges intelligencia egy alacsonyabb szintjében, hiszen algoritmusok nélkül a világ összeomlana.
Azt, hogy ez evolúciós ugrás, előrelépés vagy a vég kezdete – az evolúcióban sohasem lehet előre megmondani. Hiszen ami rövid távon jónak látszik, hosszú távon az ellenkezőjébe fordulhat. Jövőpánik című könyvében erre sok példát felhoz Csányi Vilmos etológus professzor.
Vezető képünkön: Csányi Vilmos volt a Tudományról szabadon című sorozat első vendége. Géczi János kérdezte. Fotók: Hujder Balázs