Tuza-Ritter Bernadettnek sokan lehetnek hálásak. Maris és az egész családja, a modern kori rabszolgaság áldozatai, illetve az egész világ, hogy felnyitotta a szemünket a jelenségre. A filmje nem véletlenül remekelt annyi nemzetközi filmfesztiválon, többek között az amerikai Sundance-en, ahol első magyar alkotásként lehetett jelen a zsánerben.
A rendező nem csak egy filmet készített – megmentett valakit, és átélte a folyamat minden nehézségét, az anyagit és a lelkit egyaránt. Valami olyat mutatott be az Egy nő fogságban című dokumentumfilmjében, amit sokan nem ismerünk. A modern kori rabszolgaság kegyetlen, egyszerű és nyers története a film.
Maris, a főszereplő arca felejthetetlen. Tuza–Ritter Bernadett sem tudta kiverni a fejéből a korán megvénült, halálos kimerültséget sugárzó szemeket. Noha akkor még nem tudta, hogy milyen élethelyzet is okozta a középkorú nőnél ezt a látványos leépülést, érezte, hogy a története megérdemel egy kisfilmet. Az SZFE dokumentumfilm-rendező szakára jelentkező alkotó így göngyölítette fel a történetét, és közvetetten megmentette a budapesti áldozatot a modern kori rabszolgaság karmaiból.
Maris negyvenkét évesen, kiszolgáltatottan egy olyan nő otthonába került, aki rendszeresen kizsákmányolta a gyámoltalan, anyagi és mentális gondokkal küzdő embereket. A kezdeti segítségből, szállásadásból rövid idő alatt valami torz és menthetetlen helyzet alakult ki – Maris elvesztette a szabadságát.
A dokumentumfilmben azt látjuk, hogyan rabolt el tíz évet a szerencsétlen nő életéből. Maris nappal minden házimunkát elvégzett, éjjel gyárban robotolt, vagy gyümölcsöt lopott – de cigarettán, kávén és némi maradékon kívül semmi sem jutott neki. Az áldozat egy interjúban arról is beszámolt, hogy nemcsak a folyamatos dolgoztatás, de a fizikai és lelki bántalmazás, a zsarolás és a fogva tartás különböző módszerei is részei voltak a mindennapi életének.
Stabil szociális hálóval és jogi ismeretekkel az ember háta mögött szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan kerülhet valaki különösebb erőszak nélkül ilyen helyzetbe. Az történetben talán a legdöbbenetesebb – a modern kori rabszolgatartás, avagy sokszor „csicskáztatásként” leírt jelenség alapja a sakkban tartás, ellehetetlenítés és a függőségi viszony kialakítása. Az ily módon kilátástalan helyzetbe került, mentálisan instabil emberek valamilyen oknál fogva képtelenek segítséghez jutni – még ha annak fizikai akadálya nincs is.
Tulza-Ritter Bernadett elsőként mutatta be a „csicskáztatás” jelenségét valós személyen és megtörtént eseményen keresztül. A dokumentumfilm ereje nem csupán a szemfeltáró témaválasztásban, de a történet pozitív fordulatában is rejlik. Maris ugyanis erőt merítve Bernadett barátságából, közelségéből végül sikeresen megszökött fogvatartójától. Az igaz történet a néző szeme előtt bontakozott ki!
A sok borzalom ellenére megható filmről van szó. Az Egy nő fogságban rávilágít, milyen könnyen történhet meg, hogy egy jóhiszemű ember áldozattá váljon, és milyen kevés kell ahhoz is, hogy a sorsát jobbra fordítsa. Tulza-Ritter Bernadett a több mint két évig tartó forgatás során, rámutatott arra, hogy mindig van, aki segít, és Marisnak is lehetne jobb élete. Ehhez más sem kell, mint hogy emberként kezeljék.
A legnagyobb rabszolgatartás jelenségével foglalkozó szervezet, a Walk Free adatai szerint 2021-ben mintegy 50 millió ember élt szerte a világon hasonló körülmények között. Csak Magyarországon a becslések szerint 63 ezer embert érint. A jelenség a tanulmány szerint a gazdasági és társadalmi instabilitásnak, migrációnak a következménye, ráadásul egy növekvő tendenciáról van szó.
A Walk Free arra is rávilágít, hogy a jelenség érintettjei közül minden negyedik gyerek és 54 százaléka nő, 28 millió áldozat kényszermunkát végez, 22 millióan pedig kényszerházasságban élnek. A szervezet oldalán rengeteg további információt lehet találni arról, hogy mi teszi lehetővé a modern kori rabszolgaságot és annak megoldási lehetőségeiről is.
A film rávilágít arra, hogy a legfontosabb azonban a prevenció, amit érdemes nagyon korán elkezdeni. Az államnak, az oktatási rendszernek hatalmas felelőssége van abban, hogy önálló, stabil embereket neveljen fel, akik nem válnak a megtévesztés és manipuláció áldozataivá. A legszomorúbb, hogy az esetek nagy részében – noha egy kívülálló is tisztán látja a helyzetet – feljelentés nélkül senki sem tehet semmit. Ahhoz, hogy az áldozatok elnyerjék a szabadságukat, eléggé bátornak és határozottnak kell lenniük. És csak mindezek után kezdődhet a rehabilitáció, ami szintén nagyon kemény és hosszú folyamat. Na, kérem, van mit fejleszteni a szociális ellátórendszerünkön!
Vezető kép forrása: Cinego
