A mozik intim sötétje helyett napfényes zöld tereket választottak a Magyar Mozgókép Fesztivál szervezői filmvetítések helyszíneként. Balatonalmádiban a vetítővásznak mögött izgalmas hátteret kínált a nagy tó, így a régi sláger szövegének némi módosításával csalogatták a nézőket: Gyerünk a moziba KI!
Öreganyám sem hallott még olyat, hogy délután négykor mozizzunk, ráadásul a strandon – morogtak a nagyszülők, amikor gyermekeik azt ajánlották, vigyék csak nyugodtan a kicsiket Boribont meg Bogyó és Babócát nézni az almádi Wesselényi strandra. A gyerünk a moziba invitálás hatására megteltek a színes nyugágyak csivitelő gyerekekkel. A kép is látható volt, a hang meg élvezhető – igaz, olykor a facsodák összerogytak, használóik pedig hangos nevetések közepette igyekeztek megtalálni a visszaállítás módját.
A délutáni móka-kacagást a kora esti dokumentumfilmek követték. Például, ki hitte volna, hogy legalább három tucat ember befizet egy különleges fizikaórára, ahol megértheti az egyen- és a váltóáram közötti különbséget. Amit kiváló egyetemi professzorok adtak elő olyan élvezetesen, hogy nem is emlékszünk, anno miért nem figyeltünk fizikaórákon.
A Nikola Tesla – a fény gyermeke című dokumentumfilmet három éven át öt országban forgatták. Tesla szülőfalujától első iskoláján, Karlovacon át Grazig, Prágáig, Mariborig. Felidézték a budapesti telefonközpontot, ahol először kapott munkát. A világ talán legkülönlegesebb feltalálójának élete igazi közép-európai történet, amelyet a régió több országából megszólaló szakemberek mondanak el. Takó Sándor producert, aki az egyik rendezőként is jegyzi az alkotást, a nézők a hatvanperces vetítést követően érdeklődve hallgatták a strandolás helyett.
Csakhogy a nap még mindig nem ment el, bár ez cseppet sem zavarta azokat, akik újra röhögni akartak Goda Kriszta öt éve bemutatott Csak szex és más semmi-jén. A pasztellfények még jót is tettek a filmnek, a poénok ültek az almádi strandon most is, a „gyerünk a moziba ki!” jelszó nem bizonyult butaságnak.
A Kék Pelikán idejére jótékony sötét borult a strandra, megjött a hűvös, pontosabban a hideg is. A bölcsek hozták a pulóvert, a dzsekit, a párnákat, de elkelt volna egy-két polár takaró, amit a veszprémi História kertben osztogattak is. Kár, hogy az Almádiban mozizóknak nem jutott belőlük.
Cserébe jutottak például olyan alkotások, amelyek a szombati gálán díjat kaptak. Rögtön ilyeneket láthattak az első napon: a Lefkovicsék gyászolnak a játékfilm, A nemzet aranyai a dokumentumfilm kategóriában nyerte el a közönségdíjat. Ez utóbbi a legjobb dokumentumfilm címet is megkapta. Az almádi nézők borítékolták az eredményt, megérdemlik, hogy jövőre is kimehessenek a moziba – és persze takaróstól.
Fotók: a szerző