Kína? Odébb van, de mégis… Valami lehet, ha a nem éppen szabad beszédű behemót ontja a híreket, zárlatot rendel el, kihalt utcákat mutogat, meglepően őszinte statisztikákkal riogat nap mint nap. Mindegy, messze van, készül a csapat egy újabb balkáni turnéra áprilisban, de jó!
Szarajevó, Mostar, Dubrovnik, Zágráb, öt nap röhögés, whisky, látnivaló!
Olaszország aztán már átírja a történetet, az út elmarad, úgy döntöttünk, bárhol lesz áprilisban itt koronavírus, az enyhe idő huss, elkergeti, de nem! Az olaszok énekelnek bezárt lakásaik teraszain és halnak… Egyre többen… És észrevétlen, alattomban már itt is a vírus. Gyors intézkedések, ötven fős gyülekezési limit, a színházak bezárnak, de még mindig mindegy, a Papírkutya működik, az Utasba sem férnek be ötvennél többen, megy a verkli, készülünk a nagy durranásra, Veszprém eddigi polgármesterei egy asztalnál, a kérdező Krámer György, megalapítjuk a Veszprémi Hamvas Béla Társaságot, díszvendég Laár András, felavatjuk a Botár Szelencét a költő halálának évfordulóján, a tavalyi Versünnep-győztes Resti Kornél együttes ad estet Utas és holtvilág címmel, és, még mindig márciusban, megalakítjuk az Utasban a Brassai Zoltán Olvasókört Benyovszky Marcival, aztán mindez bizonytalan időre elhalasztva…
Maradj otthon! – ez lett az új szlogen, és valóban, mindenki szépen otthon is maradt. Kilenckor azért kinyitom az üzletet, délig leszek csak, azalatt nem kaphatom el és át sem adhatom senkinek, a gyermek-lelkületű, 67 éves én, de rosszabb a helyzet, mintha elkaptam volna rögtön aznap. Vasárnap tudott így csak otthon ágyban nyújtózkodni a város, mint akkor csütörtökön! Dobhártya-szaggató csönd. Senki. Sem Süle, sem Gyuri, sem Miki. Senki, senki! Lehúzok pár akkordot a gitáron, miért az Angie, ki tudja, aztán még gyakorolom a négyujjas pengetést, Duerme Negrito, és irány haza!
Majd a könyv segít! Elő a hétkötetes Shakespeare-összessel! Mit nyújt Arannyal a Hamlet a kirobbanó sikerű, Pannon Várszínház-beli előadás után? (Azt mondta, hogy végre beláttam Nádasdy Ádám igazát, hogy igenis, közérthetővé kell tenni, mert nem mindenki Arany Jánossal a hóna alatt jár-kel manapság, és így eljut hozzájuk is.) Aztán a Vihar, a nagy szerelem, ezt már Szabó Lőrinc fordította. Fogyaszthatóbb is, igaz, így sem kockáztatná meg egyetlen színház sem. Itt aztán félre is tettem Shakespeare-t, újra elolvastam Füst Milán remekét, a Nobelre jelölt A feleségem történetét, ismét lenyűgözött, de, ahogy durvult a magány az Utasban, úgy tompult az agy is. A délutánokat, estéket Columbo hadnaggyal töltöttem. Gondolom, már ingyen vetíthetik a tévéadók, így négy csatornán is fut, így aztán sikerült szinte mindegyik epizódját betűhíven megjegyeznem. Köszönöm, sokat segített!, ordítom automatikusan az álmomból felriasztó Halálnak, csak még egy kérdés, ha nem zavarom…
A sokadik napon aztán emberi alak nyitott be végre az Utasba: egy egész arcot takaró, masszív, saját készítésű maszkot viselő néni, kezében egy Auschwitz-túlélő emlékirataival, mi a véleményem, idézhet-e ebből egy írásában anélkül, hogy szerzői jogokat sértene? Akkor először beszélhettem végre eleven lénnyel nem-koronavírusról, még ha maga a pokol volt is az ára…
Ahogy tompul az agy, úgy kerülnek elő gyerekkorom kedves könyvei, azok még beleférnek. Gitár, jazz, élő adások a Facebookon, délutánonként kiülök a napra egy horgász széken, már lebarnultam, úgy nézek ki, mint egy havannai szabadságáról hazatoloncolt koronavírusos világfi.
Ahogy tompul az agy, egyre komolyabb témákról beszélgetek Macival, a macskámmal, érintjük Wittgensteint, Kierkegaardot, Hamvas Bélát. Nagy az egyetértés közöttünk, még egyiküket érintve sem élt ellenvetéssel, egyre szűkülő szemekkel hallgat az ágyamon, és észrevétlenül álomba hömbölödik…
A költészet napjára felkérést kaptam, hogy mondjam el egyik kedves versemet, rögzítsem, és majd felteszi a lap online. Fenyvesi Ottó Maximum Rock and Roll-ját választottam, nehéz helyzetben nehéz verset…
Danival azért jókat röhögünk telefonban, elég az egyetlen hívószót kimondani, és beindul az ájulásig fokozott idiotizmus.
Jövőképem? Örkényt kicsit átigazítva: ha túl leszünk a nehezén, nos, akkor jön csak igazán a neheze…
Molnár Sándor
az Utas és holdvilág Antikvárium tulajdonosa
