Ami a képen látható, az – hogyan is mondjam – parkolási anomália. Elég hülyén hangzik, de mi más mondható róla? A Kossuth Lajos, vagyis a sétáló utcát és a vele párhuzamos közterületet a húszemeletes alatti gyalogátjáró köti össze. Annyi gépkocsi parkol ott, amennyi elfér.
Minthogy a belváros neuralgikus pontja a parkolás, nem csoda, hogy sokaknak szemet szúrt a „nem fizetős” parkoló, aminek a fotója – élénk vita kíséretében – felkerült egy helyi csevegőoldalra. Kovács Rajmund önkormányzati képviselő nem volt rest utána nézni a dolgoknak. A polgármesteri hivatal illetékesét kérdezte róla, és – mi tagadás – elég kacifántos választ kapott. Semmi baj sincs a szabatosan megfogalmazott válasszal, csak éppen az nem derült ki belőle, amire kíváncsiak vagyunk: hogy akkor bárki számára használható díjmentes parkolóhely-e az átjáró?
Idézzük a választ:
„A képen látható terület nem közterület, társasházi tulajdon. Ellenben értelmezésem szerint magánterület gyalogos közforgalomra megnyitott része. Korábban (a Kossuth Lajos sétálóutca rehabilitációja során) a társasházzal együttműködve nyitható és zárható behajtást gátló oszlopok kerültek elhelyezésre a képen láthatóhoz, hasonló parkolási anomáliák megakadályozása érdekében.
A évek múlásával az oszlopok fokozatosan „eltűntek” a helyszínről, a mai állapot szerint már egyetlen egy oszlopot sem találtunk, csak a rögzítés nyomai láthatóak. Az eltelt időben többször egyeztettünk a társasház közös képviselővel, de sajnos érdekeink megváltoztak, a jelenség egyre gyakrabban tapasztalható.
Ennyi információval rendelkezem az ügyről” – írta válaszában Kovács Zoltán, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodavezetője.
Na már most. A gyalogátjáró nem közterület, hanem magánterület, amely korábban el volt zárva a járműforgalomtól, ergo a parkolás lehetőségétől is. De eltűntek az oszlopok és talán ezzel – igen divatos szófordulattal élve – az átjáró elveszítette a magánterület jellegét? Akkor most lehet ott parkolni? És ha nem, akkor büntethető-e. És ha magánterület, akkor netán bérelhető?
Tisztában vagyunk azzal, hogy a morfondírozásunkkal nem sokra megyünk, sőt semmi haszna sincs. Tulajdonképpen csak az derült ki, hogy a hivatal és a társasház érdekei megváltoztak.
