Ne tartson kutyát, aki nem képes megfékezni! Előrebocsátom, szeretem a kutyákat. Nem félek tőlük, de ma délután nagyon megijedtem. Rám támadt egy nagy német juhász meg egy kisebb kotorék. A kezemen éreztem a német juhász fogát, harcolni kellett, rúgni, kapálózni, de a kutyák csak jöttek rám. Mindeközben a gazdájuk, egy hölgy, aki éppen beállt Audi sportautójával az udvarba, csak álldogált a jármű mellett. Amikor szép lassan kinyitotta az autónak a kovácsoltvas kaput, akkor rontottak ki az ebek. Hátrálok sebesen a nő felé, és kiabálok neki, segítsen már, megesznek a kutyái. Ő meg azt mondja csendesen valamelyiknek, gondolom a német juhásznak: „Te voltál az?” Ennyi. Felém se bocsánat, semmi. Mintha a világon se lennék.
Még nevetséges is volna, ha nem kellene minden nap eljárnom előttük. Lehet, hogy ez bőszíti az ebeket? Direkt a gyalogosokra vannak rákattanva?
bartuc
[stextbox id=”grey”]Örülnénk, ha olvasóink is segítenének megtölteni tartalommal új rovatainkat, a NAPIMORGÓ-t és a NAPIVIDÁM-at. Várjuk rövid, frappáns észrevételeiket olyan, bosszantó vagy épp örömet szerző, mosolyt fakasztó dolgokról, amelyekbe jártukban-keltükben belebotlanak. Kérjük, fotózzák le, írjanak hozzá két-három mondatot (a szükséges nyelvtani korrekció jogát szerkesztőségünk fenntartja), írják alá a nevüket, vagy legalább a nevük kezdőbetűit, és küldjék el az [email protected] címre. Alapelv, hogy a morgolódó észrevételek se legyenek személyeskedők, durván odamondogatósak, másokat megalázóak. Higgyék el, a finom irónia mindig jobban „betalál”, mint a goromba sértegetés. Dicsérni, örülni korlátlanul lehet![/stextbox]
