A graffitik már az ókorban is megkeserítették az esztétikumra törekvő városlakók életét. Bennünket ugyanúgy dühítenek a vandalizmusba hajló falfirkák, az önjelölt művészek szárnybontogatásának lenyomatai, vagy éppen az itt jártam-életérzés szegényes bizonyítványai.
Városi bandák gyakran ezekkel jelölik a territóriumukat, és sokkal inkább a bosszantás, a lázadás adja az inspirációt, mint a művészi késztetés. Mi pedig elszenvedői vagyunk a jelenségnek, és gyakran szembesülünk fantáziátlan, értelmezhetetlen szándékú festékszórós megnyilvánulásokkal.
A megelőzés nehéz. Országszerte voltak már próbálkozások, de minden hiábavalónak bizonyult. Egy biztos, a falfirkálással történő rongálás büntetése egy évig terjedő szabadságvesztés is lehet. A közelmúltban elég komoly leckét kaptak néhányan, akik a saját kárukon tanultak egy félrecsúszott esti bohóckodásból.
Megfontolandó hát, mennyire érdemes járőröző polgárőrök, rendőrök és a térfigyelő kamerák kereszttüzében festékszóróval szorgoskodni. Szerintünk semennyire.
bonyhádi