Zűrös dolog ez a Valentin-nap, már ami az eredetét illeti. Római kori pogány pásztorünnep, Romulus és Remus, Junó istennő, mártírhalált halt, majd utóbb szentté avatott Bálintból mindjárt három is – keveredik ez rendesen. Ne is bonyolítsuk, fogadjuk el, törődjünk bele, vagy akár örvendezzünk azon, hogy immár kies honunkban is a látványosan felturbózott népszokások része lett!
Sok rózsaszín sziruppal leöntve, magvas közhelyekkel megszórva, cuki plüssizékkel feldíszítve. Mi a magunk részéről ezzel az Erzsébet-ligetben fényképezett, egyszerű szívecskével kívánunk mindenkinek sok szeretetet és tiszta szerelmet, felidézve egy Valentin-napi babonát: a ma reggeli szerelmes csók szerencsét hoz, és ezen a napon nem szabad se megsértődni, se megharagudni. A fekete macskákat pedig lehetőleg hangos dorombolással semlegesítsük. (Na jó, a macskás részt mi találtuk ki hozzá, de a babonák pont így születnek.)
s. bonnyai/gombás
[stextbox id=”grey”]Örülnénk, ha olvasóink is segítenének megtölteni tartalommal új rovatainkat, a NAPIMORGÓ-t és a NAPIVIDÁM-at. Várjuk rövid, frappáns észrevételeiket olyan, bosszantó vagy épp örömet szerző, mosolyt fakasztó dolgokról, amelyekbe jártukban-keltükben belebotlanak. Kérjük, fotózzák le, írjanak hozzá két-három mondatot (a szükséges nyelvtani korrekció jogát szerkesztőségünk fenntartja), írják alá a nevüket, vagy legalább a nevük kezdőbetűit, és küldjék el az [email protected] címre. Alapelv, hogy a morgolódó észrevételek se legyenek személyeskedők, durván odamondogatósak, másokat megalázóak. Higgyék el, a finom irónia mindig jobban „betalál”, mint a goromba sértegetés. Dicsérni, örülni korlátlanul lehet![/stextbox]
