Miért érzem azt, hogy a legrosszabb, ami történhet velünk, nem mögöttünk van, hanem előttünk? Hogy a rossz nincs messze tőlünk? Talán mert annyira ostoba lett a világ, mint amilyennek az amerikai sci-fi paródia, a Ne nézz fel! mutatja.
Amikor a világvégénél sokkal nagyobb baj az emberi ostobaság – ilyen címmel ír a karácsonyra bedobott filmről, a Ne nézz fel! címűről a telex.hu. Egyetértek. Kár, hogy a sztárparádét felvonultató film éppen a színészi alakításokat és a rendezői munkát tekintve sikeredett gyengére, de azért nézhető és tanulságos.
Rémisztő az emberi ostobaság és a közöny, a kiábrándultság elhatalmasodása. Számomra ijesztőbb a nagyhatalmi konfliktusok újbóli kiéleződésénél is. Mindezzel párhuzamosan olyan öröknek hitt értékek mennek ki a divatból, mint a demokrácia, emberi jogok, tisztesség, a béke. Pedig az én nemzedékem még szentül hitte, hogy ezek a varázsszavak lesznek azok, amelyek megvédenek bennünket a háborúktól, diktatúráktól, a gyakorló őrültektől, köztük az erőszakos politikusoktól, akik minden pillanatban készek a rögeszméjüket rákényszeríteni a világra holmiféle védelmi magyarázatokkal. A szabadságjogok és a demokrácia elvesztése nagyon fájdalmas, bár mintha ebbe is beletörődne a világ. Talán mert az emberek önvédelmi ösztöne azt súgja: amin nem tudsz változtatni, ahhoz alkalmazkodni kell. Alkalmazkodni kell a korrupcióhoz, az önkényes politikai megfigyelésekhez, a médiaszabadság korlátozásához? De meddig még?
Ha visszanézünk a magunk mögött hagyott évre, kapásból számtalan példát tudunk felsorolni a világ katasztrofális szellemi állapotára, az ostobaság eluralkodására, a kiábrándultságra. Gondoljunk csak a brexitre, ami 2021. január 1-jén ütött be. Négy és fél évvel a 2016-os népszavazás után megszűnt az Egyesült Királyság uniós tagsága. Boris Johnson konzervatív kormányfő enyhén szólva furcsa megnyilvánulásai kétlem, hogy megnyugtatnák a briteket: így lesz jó nekik, az európai integráción kívül.
Aztán pár nappal később, január 6-án néhány száz furcsa amerikai, QAnon-sámán és társai megostromolták, majd rövid időre elfoglalták a Capitoliumot, ahol éppen a novemberi elnökválasztás eredményét hitelesítették a képviselők, miszerint Joe Biden legyőzte Donald Trumpot. Az épületbe betörő tömeg tört-zúzott, tárgyakat vitt magával, fotózkodott, posztolt a világhálóra. A közelharcban egy behatoló meghalt, többen megsérültek, köztük rendőrök is. Így kezdődött a 2021-es év, és ezzel Amerika el is veszítette azt a konszenzust, ami még esetleg a demokrácia őrét jelentette benne (vagy legalább ennek a morzsáját) az igazságtalanság elleni harcban. Washington befolyása alapvetően megkérdőjeleződött. Már szinte közhelyszámba megy az a feltételezés, miszerint Kína minden téren átveszi a globális vezető szerepet Amerikától.
Mindeközben tombolt és a mai napig tombol a világjárvány, a Covid. Világszerte 300 millióhoz közelít az igazoltan koronavírussal fertőzöttek száma, a halálos áldozatok száma jóval meghaladta az ötmilliót. Ám mintha ezt is kezdenénk megszokni, benne azzal, hogy a magyarországi halálozási arány a legrosszabbak között van. A legirracionálisabb az egészben, hogy mintha új repedés keletkezett volna az emberiségben, mintha nem lett volna már eddig is éppen elég. Két táborra szakadtunk: oltottakra és oltatlanokra. A korlátozásokba belefáradt emberek és az oltás-szkeptikusok világszerte tüntetéseket szerveznek. Továbbra is terjednek a különféle összeesküvés-elméletek. Döbbenetes, hogy sokan az egészségügyben dolgozók közül sem akarják felvenni a védőoltást. Holott a tudósok szerint minél nagyobb az átoltottság, minél nagyobb a védettek aránya, annál kevesebben halnak meg a szövődmények miatt.
Valahogy úgy fogadta a világ a koronavírus-járványt, mint a Ne nézz fel! című sci-fi paródia szereplői a közelgő üstökös becsapódásának hírét. Sőt, igazából a ránk váró környezeti katasztrófához is valahogy így viszonyulunk: „majd csak lesz valahogy” legyintéssel. Elpusztulhat a természet, a civilizáció és az emberiség, ha nem változtatunk a hozzáállásunkon. Kit érdekel? Hát ez az! Szinte minden ismerősöm megnézte ezt az amerikai filmet a karácsonyi ünnepek alatt. Jót nevettünk azon, hogy mennyire tehetetlenek, többszörösen manipuláltak vagyunk. Már zuhan ránk az üstökös, és még mindig mással vagyunk elfoglalva. Mert ne higgyük, hogy Adam McKay vígjátékát nem a valóság ihlette.
Szóval, összefoglalva az elmúlt évet: szépen belehúztunk a szellemi és össztársadalmi leépülésbe. Tisztelet és becsület azoknak, akik mindeközben rendületlenül kiállnak az elveikért és azért sem adják fel. Ha nem is amiatt, mert biztosak benne, hogy el fogják érni a céljukat, hanem azért, mert az ellenállás szolidaritás az elveikhez hűségesekkel. Itt és másutt. Most és mindenkor.
Vezető kép: Ne nézz fel!, abszurd tanmese az emberi hülyeségről. Fotó: Netflix
