Van valami különösen ismerős abban, ahogyan a vereség után viselkedik a volt hatalom. Nem a vereség ténye az érdekes, az a politikában előbb-utóbb mindenkit utolér, hanem az, ami utána következik. A reakció. A reflex.

Most éppen azt látjuk, hogy városunk két prominens párttitkára, Ovádi Péter és Navracsics Tibor körül mintha hirtelen megindult volna egy csendes, de annál következetesebb folyamat: a múlt eltüntetése a közösségi médiában. Törlődnek a Facebook-oldalak, elhalványulnak a nyomok. Nem történik semmi látványos, nincs bejelentés, nincs magyarázat, egyszerűen csak kevesebb lesz mindenből. Kevesebb mondat, kevesebb kép, kevesebb emlék.

És ilyenkor jut eszébe az embernek az a mondat, amit egykor kötelező volt megtanulni: „A múltat végképp eltörölni.” Akkor ez ideológia volt. Ma inkább technika.

A múlt makacs dolog

Különösen akkor, ha valaki korábban kifejezetten építette is azt. Navracsics Tibor (az ember, aki ott sem volt) esetében például nehéz nem felidézni azt a szerepfelfogást, hogy a politikai felelősség egy olyan kabát, amit rossz idő esetén egyszerűen le lehet venni. Most is valami hasonló történik. Nem az a kérdés, hogy mi vezetett a vereséghez, hanem az, hogyan lehet a vereség előzményeit minél kevésbé láthatóvá tenni.

A jelenség azonban igazán érdekessé Ovádi Péter körül válik. Mert ha valaki veszi a fáradságot, és végignézi a térség polgármestereinek nyilvános felületeit, különösen a Facebook-oldalakat, akkor furcsa élményben lesz része. Szinte semmit nem talál. Nincsenek közös képek, nincsenek támogatói gesztusok, nincsenek kampányemlékek. Mintha ezek az emberek soha nem találkoztak volna. Mintha nem dolgoztak volna együtt. Mintha nem is ismerték volna egymást. Mintha…

Pedig volt idő, amikor ez egészen másképp nézett ki. 2018-ban, amikor engem vert meg Ovádi az állampárt médiagépezetét és temérdek pénzét felhasználva, a térség 25 polgármesteréből 22 nyíltan kiállt mellette. Nyíltan. Névvel, arccal, vállalva a politikai következményeket. Akkor nem volt gond a nyilvánossággal. Akkor nem volt szükség törlésre.

Most viszont már az a helyzet, hogy az aHang külön felhívásban keres bizonyítékokat arra, hogy kik támogatták. Nem azért, mert ez titok volt, hanem mert a nyilvános térből egyszerűen eltűntek ezek a nyomok. Ami egykor kommunikáció volt, ma már kutatási feladat.

Ez nem egyéni feledékenység, ez rendszer

Egy olyan rendszer, amelyben a lojalitás addig látható, amíg érdemes láthatónak lennie. Amíg a központ erős, addig a helyi szereplők is bátran mutatkoznak mellette. Amikor azonban a központ meginog, a lojalitás hirtelen magánüggyé válik. Nem szűnik meg, csak eltűnik a felszínről.

Ebben a logikában Ovádi Péter nem egyszerű képviselő volt, hanem inkább egyfajta hűbérúr, aki köré felépült egy lojalitási háló. A háló azonban nem bírta a vereséget. Szétszakadt, vagy legalábbis láthatatlanná vált. És ami a legérdekesebb: mintha mindenki igyekezne úgy tenni, mintha ez a háló soha nem is létezett volna.

A törlés azonban nem tökéletes. Ovádi például nem minden felületet tüntetett el. Instagram-oldalán továbbra is ott vannak a bizonyítékok, és meglepően gazdag lenyomatát őrzik annak a világnak, amelyet a Facebookon már lehetetlen visszakeresni. Egyfajta digitális kincsesbánya, ahol a múlt makacsul megmaradt. Mondhatni: még a saját múlt kitörlése sem sikerült igazán professzionálisan.

Az egész történet túlmutat két politikuson. Arról szól, hogy hogyan működik egy rendszer, amelyben a múlt nem vita tárgya, hanem szerkeszthető tartalom. És arról is, hogy meddig lehet ezt csinálni egy olyan közegben, ahol a választók egy része már nem kér ebből.

Április 12-én ugyanis nemcsak személyekről született döntés, hanem arról is, hogy kell-e még ez a fajta működés. Ez a hűbéri logika, ez a látható és láthatatlan lojalitás, ez a szelektív emlékezet. A válasz legalább részben megszületett. A következmények pedig most kezdenek kirajzolódni.

És hogy mit hoz a jövő a megvert sereg katonáinak? Nos, van, aki csak a pénzét számolgatja, van, aki titkos fideszes összejöveteleket szervez, van, aki meg úgy ír fideszes megújulásról, hogy a vezért azért nem váltaná le.

Kész Zoltán

Vezető képünkön Navracsics Tibor, Hegedűs Barbara és Ovádi Péter. Forrás: Instagram